Hospice

Töltsd le a megálló anyagát!

A hospice nem arról szól, hogy véget ért az élet, hanem arról, hogy még tart. A hospice gondozás célja a beteg támogatása és komfortérzetének minél teljesebb kielégítése. A hospice-gondozás az az ellátási forma, melyre akkor van szükség, amikor kiderül: a betegség várhatóan rövid időn belül a beteg halálához vezet. Ettől a ponttól a kezelési célok közül kikerül a gyógyítás szándéka, helyét a beteg életminőségének javítása, pszichés vezetése, illetve tüneteinek csillapítása veszi át.

A hospice a súlyos betegségük végstádiumában levő, elsősorban daganatos betegek humánus, összetett ellátását jelenti multidiszciplináris csoport segítségével. Az ellátás célja a betegek életminőségének javítása: testi és lelki szenvedéseik enyhítése, fizikai és szellemi aktivitásuk támogatása, valamint a hozzátartozók segítése a betegség és a gyász terheinek viselésében. A betegek akkor kerülhetnek hospice gondozásba, amikor már kuratív vagy aktív (vagyis rendszeres gyógyszeres) kezelésben nem részesülhetnek. 

Az ellátásban orvosok, ápolók, gyógytornászok, pszichológusok/mentálhigiénikusok, szociális munkások, lelkészek, dietetikusok és képzett önkéntes segítők vesznek részt. A munkacsoport tagjai így komplex (testi, lelki, szociális, emocionális és spirituális) támaszt tudnak nyújtani.

A hospice ellátás történhet fekvőbeteg intézményekben (szervezetileg önálló hospice-otthonban vagy egy kórház részét képező hospice/palliatív osztályon, esetleg mobil csoport segítségével, általános osztályokon), ambuláns formában (ún. palliatív szakrendelésen) vagy a beteg otthonában (otthoni hospice ellátás formájában).

1. Az intézeti hospice-palliatív ellátás a hospice házakban és a kórházak hospice és palliatív osztályain folyik. Azokra a betegekre irányul, akiknek a tüneteit nem lehet enyhíteni az otthoni körülmények között. Itt olyankor is fogadhatnak betegeket meghatározott időre, amikor tehermentesítő gondozásra van szükség, például amikor a beteg gondozásában kimerült családtagoknak pihenésre van szükségük.

A kórháztól függetlenül működő hospice házba olyan, végstádiumban lévő beteg kerül felvételre, aki állapota vagy körülményei miatt otthon nem gondozható, és haláláig ott is maradhat. Általában 10–12 beteget helyeznek el, akiknek átlagos ott tartózkodása maximum 3 hónap. A hospice ház/osztály előnye az otthonos elhelyezés. A kórházban levő hospice-palliatív osztály célja a viszonylag még hosszabb, néhány hónap túlélésre számítható beteg és családtagjai felkészítése az otthoni gondozásra. Az ott-tartózkodás alatt beállítják a szükséges fájdalomcsillapító adagot, kezelik a tüneteket, majd a beteget lehetőség szerint otthonába bocsátják. A hospice/palliatív osztályon az orvos szerepe meghatározóbb, mint az elsősorban gondozási feladatokat ellátó hospice házban. A betegek elkísérése hosszabb ideig tart, ezért fokozottan szükséges a többi szakember bevonása. Előnyei, hogy az esetleg szükségessé váló kórházi beavatkozások helyben megoldhatók.

2. Az otthoni hospice szakellátás jelentősége évről évre növekszik. Az emberek többsége otthon szeretné tölteni utolsó napjait családja körében, de a család általában egyedül nem képes vállalni a szakszerű gondozást, segítségre szorul. Ez nemcsak külön személyzetet, hanem segédeszközöket is jelent, amelyet a hazatérő beteg ingyen kap meg használatra. A folyamatos otthoni gondozás megszervezése igen jelentős koordinációs tevékenységet igényel. A szakszemélyzet az orvos útmutatása alapján végzi és ellenőrzi a tünetek kezelését, és többnyire rá hárul a család pszichés támogatása, illetve az edukáció, vagyis a család felkészítése, oktatása a gondozási feladatokra. Az otthoni hospice szakellátást – a nem egészségügyi szakfeladatok ellátására – kiegészítheti az önkormányzat gondozási segítsége. Az otthoni ellátás működhet önállóan is, de a legjobban bevált megoldás a hospice házhoz vagy osztályhoz való tartozás.

 

Ki rendelhet el otthoni hospice ellátást és mennyi időre?

Az aktív onkológiai kezelés befejezését követően az érintett jogosult térítésmentes hospice ellátásra. Ezt kezdeményezheti kezelőorvos, háziorvos, a beteg és a hozzátartozója is. Az otthoni hospice ellátást csak a háziorvos rendelheti el saját kezdeményezésére vagy a következő kezelőorvosok javaslatára: járóbeteg- vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó intézmény klinikai onkológusa, vagy a daganatos megbetegedés elhelyezkedése szerinti illetékes szakorvos, vagy az otthoni hospice ellátást végző szolgáltató olyan szakorvosa, aki csak a tünetek enyhítésére szolgáló és nem a betegség megszüntetésére irányuló gyógymódot alkalmazza (palliatív szakorvos), vagy palliatív mobil csoport (mobil team) palliatív jártasságú szakorvosa.

Valamennyi fenti esetben legfeljebb 50 vizitre, de ismételt orvosi vizsgálat alapján – új elrendelő lap kitöltésével – mindösszesen 150 vizitnap elrendelhető. A TB-finanszírozott hospice ellátások mellett alapítványoknál is elérhető ez a szolgáltatás, és magán finanszírozással is megoldható. 

Otthoni hospice ellátás igénybevételével egyidejűleg otthoni szakápolás nem rendelhető.

 

Milyen feladatok végezhetőek az otthoni hospice ellátás keretében?
  • alap- és szakápolási tevékenységek
  • tartós fájdalomcsillapítás szakápolói feladatok
  • gyógytorna
  • gyógykezelés természetes eszközökkel (fizioterápia)
  • szociális tevékenységek szervezése
  • diétás gondozás, tanácsadás
  • mentálhigiénés gondozás, tanácsadás (ideértve a családtagok, közvetlen gondozásban résztvevők felkészítését a hospice ellátásra)
  • gyógyszerelés tervezése, ellenőrzése
  • Az otthoni hospice ellátásnak az otthoni viziten túl folyamatos rendelkezésre állást kell biztosítani.

 

Hogyan igazolja magát az ápoló?

Az otthoni hospice ellátást csak arcképes igazolvánnyal lehet végezni. Az igazolványnak tartalmaznia kell: az ellátást végző fényképét, nevét, szakképesítését, a szolgáltató nevét, a működési engedély számát, és az egészségbiztosítóval kötött szerződés számát.

 

3. További ellátási formák:

- az ambuláns gondozás, ezeket a fájdalomambulanciák, a palliatív szakrendelések biztosítják azoknak a betegeknek, akik itt jelentkezni tudnak. Az itt dolgozó szakemberek szükség szerint módosítják a fájdalomcsillapító adagot, gyógytornász, pszichológus, foglalkozás-terapeuta is foglalkozik a beteggel.

- a kórházi konzultatív csoportok, vagyis a mobil teamek a kórházon belül, az adott osztályon látják el a beteget, támogatják a családot. Az alapellátást a betegek megkapják az adott osztály személyzetétől, a mobil team a fájdalomcsillapítással és tüneti kezeléssel kapcsolatos speciális feladatokat végzi. Ezek a csoportok konzultatív és oktató szerepet is betöltenek az egészségügyi intézményekben. A mobil team előnyei, hogy a betegek is sokszor szívesebben maradnak a megszokott kórházi osztályukon, és pozitív hatással van a kórházi személyzet attitűdjére.

- a nappali palliatív gondozó is egy átmeneti forma, amely nappali ellátást nyújtó központok azon betegek számára, akik otthon tartózkodnak, de bizonyos időszakokra képesek otthonukat elhagyni. A nappali központokban való tartózkodás az ottani hangulatnak, foglalkozásoknak és kezeléseknek köszönhetően javítja a betegek életminőségét, ugyanakkor tehermentesíti a családot – biztosítva számukra a pihenést.

- a gyászolókat támogató csoportok, melyek azoknak nyújtanak segítséget, akik nehezen tudnak megbirkózni a közeli hozzátartozó elvesztésével, illetve szívesen találkoznak „sorstársaikkal”, hogy megosszák tapasztalataikat, gondjaikat. Ezek az otthoni hospice szolgálattal, a hospice házzal vagy a palliatív osztállyal állnak kapcsolatban. 

- a telefonos segélyszolgálatok, melyek az előrehaladott állapotú betegeket ellátó szakembereknek és hozzátartozóknak adnak tanácsot, és lehetőséget nyújtanak a különböző egészségügyi szolgálatoknak, hogy palliatív szakellátó egységekkel, mobil teamekkel vagy intézeti részlegekkel lépjenek kapcsolatba.

 

A hospice szolgálattal való kapcsolatfelvétel nem lemondást jelent az életről, hanem az egyik a legfontosabb dolog, amit a beteg önmagáért vagy a hozzátartozó a betegért megtehet.

 

Az adott lakóhelyen elérhető hospice-szolgálatokról a https://hospice.hu/ellatas-kereso  weboldalon lehet tájékozódni.

 

Kapcsolódó jogszabályok:

Mi is a fájdalom?

“Olyan kellemetlen, szenzoros és emocionális élmény, amelyet a szövetek aktuális vagy potenciális károsodása okozza.”

Tehát a fájdalom egy teljesen szubjektív érzet, mely függ a beteg általános fizikai, lelki, szociális és mentális állapotától. A rák diagnózisának megállapításakor a betegek egynegyede, a kezelések során pedig az egyharmada, míg a daganatos betegség előrehaladottabb állapotában a betegek háromnegyede panaszol jelentős fájdalmat. A fájdalom mértékének megállapításában segítség lehet a fájdalommérő skála (numerikus skála, verbális skála stb.), hiszen, habár a fájdalom szubjektív, az erős, intenzív, súlyos fájdalmaknak vannak testi tünetei mint például a mimika, a mozgás és a testtartás.

Rettentően fontos a fájdalom megfelelő csillapítása mind a kezelések során, mind a palliatív ellátás alatt. A csillapíthatatlan erős fájdalom kihatással van a beteg teljes életére, emberi kapcsolataira, befolyásolhatja a táplálkozását, alvását, fokozza a szorongást, depresszióhoz vezethet, és megnehezíti a betegséggel való megküzdést.

A daganatos betegségekben a fájdalom az esetek 80%-ában viszonylag jól csökkenthető, mégis a betegek jelentős hányada szenved átmeneti vagy tartós fájdalomtól. Ezért szükséges az egyénnek legmegfelelőbb fájdalomcsillapítási módszer kiválasztása. A sikeres fájdalom kezeléséhez kulcsfontosságú a daganatos fájdalom okainak, patomechanizmusának feltárása, a megfelelő gyógyszer megfelelő adagjának megválasztása.

Fájdalom okai sokrétűek lehetnek a daganatos betegségek esetén. A testi okok közül jelentős a daganat vagy áttétei által kiváltott kompresszió, nyomás a környező szervekre, illetve roncsolás, mely a lágyszöveti duzzanatot, a zsigeri szervek falának feszülését, másodlagos szöveti hypoxiát (szöveti oxigén-elégtelenséget), idegi struktúrák nyomását, infiltrálódását vagy a környező szervi képletekbe való beszűrődését - átszövését, a csontállomány meggyengülését eredményezi. A daganat környezetében gyakran van jelen gyulladás, mely szintén fájdalmat okoz. Fájdalom oka lehet maga a daganat elleni kezelés, akár sebészi, akár kemoterápiás, akár sugárterápiás kezelésről beszélünk.

Palliatív ellátás során figyelembe kell vennünk a fájdalom szempontjából a legyengült szervezetet, amely sok pihenést igényel, ezáltal fájdalmat okozhat a tartós fekvés következtében kialakuló izommerevség és az ízületek beszűkülése is, vagy akár a kialakuló felfekvés (decubitus).

A testi okokon túl nagy szerepet játszik a fájdalom mértékében a kialakuló szorongás, a halálfélelem, a kezeléssel kapcsolatos félelmek, a gondozásra szoruló családtagok, kiskorú gyermekek hátrahagyása miatti aggódás, az egyes panaszok elviselésének képessége mind-mind befolyásolják a kialakult fájdalomérzet intenzitását. Mindezeken túl az élet vége felé felszínre törhetnek olyan gondolatok, mint például a leélt élet értelme, lelkiismeret-furdalást okozhatnak a halogatott és meg nem tett kötelességek, vágyak vagy jelen lehet a spirituális düh a sorssal szemben.

Fájdalmat leggyakrabban gyógyszeres kezeléssel csillapítunk, de vannak esetek, amelyek során oki kezelést is alkalmazhatunk, mely során a felderített fájdalom okát próbálják megszüntetni. Ezért a daganatos betegek fájdalomcsillapítása során alkalmazhatunk sebészi, radiológiai, kemoterápiás, hormonterápiás, biológiai válaszmódosító, fizioterápiás, pszichoterápiás vagy akár egymást kiegészítő kezeléseket. Komplementer terápia esetén szóba jöhet az akupunktúra, bizonyos mágnesterápiás eljárások, aromaterápia, zeneterápia, művészetterápia, amelyek mind a fájdalomcsillapítás multimodális kiegészítő részei.

Gyógyszeres fájdalomcsillapítás esetén is széles skálából választhatjuk ki a fájdalom típusának, intenzitásának és mértékének megfelelően. Fontos, hogy a fájdalomcsillapító terápia során megfelelően szakképzett orvosok és ápolók segítsék terápiánkat, ezért ilyenkor érdemes felkeresni a fájdalom ambulanciákat.

Fájdalomcsillapító terápia során lépcsőzetes terápiát alkalmazunk, mely segít a kordában tartani a fájdalmat. Háromlépcsős algoritmust alkalmazunk, amely aszerint oszlik meg, hogy a gyengén és közepesen erős fájdalomcsillapítók - melyeknek van maximum dózisa - tartoznak az első és második lépcsőfokhoz. A maximum dózis azt jelenti, hogy egy adott készítmény meghatározott mennyiségen, pl. 200 mg-on felül már nem hatásos - nem csillapítja a fájdalmunkat -, sőt, veszélyes is a maximális dózis felett alkalmazni. Ezt követően a harmadik lépcsőfokhoz olyan típusú gyógyszerek tartoznak, amelyek már erős ópiátok, és nincsen maximális dózisuk, így bizonyos szabályok betartása mellett, ha szükséges, fokozatosan magas tartományba emelhetők.

A fájdalomcsillapítókat lépcsőzetesen vezetjük be, enyhébb fájdalmak esetén egyszerű analgetikumokat, NSAID-okat (nem-szteroid gyulladáscsökkentőket) alkalmazunk, ha pedig elégtelenné váltak, abban az esetben gyenge, majd erős ópiumokkal egészítjük ki azokat. Fontos betartani a fájdalomcsillapítás során a lépcsőzetes emelést, hiszen vannak bizonyos készítmények, mint az ópiátok, melyek addikciót, vagyis hozzászokást váltanak ki. A kialakult függőség pedig magával hozza, hogy időnként szükséges a fájdalom megfelelő csillapítása érdekében tovább emelni a dózist.

Számolni kell a fájdalomcsillapítók mellékhatásaival is, amelyek lehetnek szív- és érrendszeri következmények, székrekedés, hányinger, hányás, álmosságérzet-fokozódás, aluszékonyság - szedáció, krónikus fájdalomcsillapítás során alkalmazott ópiátok esetén akár légzésdepresszió, zavartság, mentális állapotromlás, szájszárazság, vizeletretenció (visszatartás), verejtékezés, endokrin és immunológiai változások.

A fájdalom kezelése során megkülönböztetünk speciális fájdalomformákat is, mint az áttöréses fájdalom, amely során “a beteg által megélt fájdalom átmeneti fokozódását értjük, amikor a bazális fájdalom relatíve stabil, és megfelelően kontrollált. Az áttöréses fájdalom olyan rövid periódusokat jelent, amit a rendszeresen használt ópiát dózis nem csillapít megfelelően.” 

Ilyen típusú fájdalom felléphet akár hasi colica esetén.

Speciális fájdalmak közé tartozik a neuropátiás fájdalom, amely az idegrendszer károsodása, vagy működési zavara következtében kialakult fájdalom. Előrehaladott tumoros betegségekben (nyirokcsomóba szóródó méhnyakrák, áttétet adó fej-nyaki tumorok, hasnyálmirigy farok tumor, mellkasfalat érintő emlődaganat esetén) 30%-ban előforduló fájdalomtípus. Viszonylag ritka fájdalomtípus a tenesmoid hólyag és végbél fájdalom, de okozhatja hólyagtumor, vagy nemi szervi tumor, mely átterjed a hólyagra és végbélre. Tenesmoid (lüktető) típusú fájdalmat kínzó, fájdalmas, tolófájás-szerű székelési illetve frusztrán imperatív/kényszerítő vizelési ingerek jellemzik. Ilyen típusú fájdalom jelentkezése esetén fontos kizárni a húgyúti fertőzés és a székletrög lehetőségét.

Előrehaladott daganat betegségben jól alkalmazható fájdalomcsillapítók rendszerint vénykötelesek, amelyeket kezelőorvosunk, illetve háziorvosunk tud felírni számunkra. Daganatos betegség okozta fájdalom csökkentésre valamennyi gyenge és erős ópiátot szakorvosi javaslat nélkül, kiemelt támogatással rendelhet orvosunk. Rendszeresen erős ópiáttal való kezelés esetén kizárólag háziorvosunk jogosult a készítmény felírására. 

A háziorvos egy hónapra elegendő gyógyszert rendelhet, melyet mindig ugyanabban a patikában kell kiváltani. A készítmény rendszeres rendeléséről a háziorvos háromhavonta gyógyszertári értesítővel tájékoztatja a patikát. A fel nem használt ópiát készítményeket pedig kötelesek vagyunk a patikába visszavinni.

 

Fájdalom ambulanciák

A fájdalom ambulancia több orvosi szakterület képviselőinek összehangolt munkájára épül, így a fájdalommal küzdő betegeknek nem kell orvostól orvosig járniuk, hogy megoldást találjanak a problémáikra. A fájdalom ambulancia tapasztalt orvosai hatékonyan csillapítják a hosszabb ideje fennálló, krónikus fájdalmat.

Fájdalom ambulanciák, melyek daganatok okozta fájdalom csillapítással foglalkoznak Magyarországon:

Jelenleg itt vagy
Hospice