Diagnózis

Töltsd le a megálló anyagát!

A laborvizsgálatok, képalkotó eljárásokat követően a szövettani minta a patológiai laboratóriumba kerül, ahol szövettani vizsgálatnak vetik alá. A folyamat végén megszületik a diagnózis, kiderül, az emlőrák mely stádiuma áll fenn, milyen típusú és melyik alcsoportba sorolható. Ezen információk alapján az onkoteam, egy több szakterületet képviselő orvosokból, szakértőkből álló csapat javaslatot tesz a további kezelésekre is. A következő terápiák kapcsán ezen a ponton a termékenység-megőrzés kérdése is felmerül.

Mi az a patológia?

A patológia a legszerteágazóbb és így a legizgalmasabb szakterülete az orvostudománynak. A patológia 85%-ban az betegből eltávolított szövet- és sejtminták feldolgozását végzi diagnosztikus céllal. 

A hatályos Egészségügyi törvény (1997. évi CLIV. tv. 204§) szerint valamennyi szövet, szerv vagy szervrészlet esetén szövettani vizsgálatot kell végezni. A vizsgálatot a patológiai laboratórium végzi, mely minden kórházban, egyetemen és országos intézetben működik. Vannak magánlaboratóriumok is.

A patológiai laboratóriumokban speciális személyzet dolgozik. Patológus szakorvosok, szakorvos jelöltek, rezidensek, biológusok mellett magasan képzett szövettani-, immunhisztokémiai szakasszisztensek, citológus előszűrő asszisztensek, okleveles boncmesterek, adminisztratív munkatársak, logisztikai segítők végzik napi rutin szerint feladataikat.

A patológus az orvosi egyetem elvégzését követően 5 év után szakvizsgát tesz szövettanból és kórbonctanból. Kiegészítő szakvizsga a citopatológia és a molekuláris genetikai diagnosztika. A patológus az onkoteam meghatározó tagja.

A szövettani mintát a klinikus orvos veszi le, majd ezt a szövetdarabot előírás szerint a patológiai laboratóriumba küldi, ahol ezt feldolgozzák. A szövettani vizsgálat speciális tudást igényel, sok évi gyakorlás és tapasztalat szükséges hozzá. A szakmai előírásokat minden laboratórium egységesen alkalmazza. 

Miért kap fontos szerepet a patológia és a patológus az emlőrákban?

Az emlőrák diagnosztikájában és kezelésében a patológus kiemelkedően fontos szerepet játszik a következő okok miatt:

  1. Diagnózis felállítása: Az emlődaganatok mintáinak (biopsziák) mikroszkópos vizsgálatával a patológus meghatározza a daganat típusát, stádiumát és esetleges terjedését.
  2. Prognózis meghatározása: A patológus megvizsgálja a daganat szövettani jellemzőit, amelyek segítenek megjósolni a betegség kimenetelét és a megfelelő kezelés kiválasztását.
  3. Terápiás döntéshozatal támogatása: A patológus információkat szolgáltat a daganat hormonreceptor státuszáról és HER2 státuszáról, amelyek alapvetőek a célzott terápiák kiválasztásában.
  4. Utókövetés és ellenőrzés: A patológiai vizsgálatok segítenek az esetleges kiújulások felismerésében és az elért terápiás eredmények értékelésében.

 

A szövettani minták feldolgozása, a patológus feladatai, a patológiai lelet

A szövettani mintavételt követően a mintát patológiai laboratóriumban fogják megvizsgálni. A szövettani mintákat formalinban fixálva küldik erre a vizsgálatra.
A minták ezután feldolgozásra (metszésre alkalmas állapotba) kerülnek, ez biopsziák esetében legalább egy napig tart (a nagyobb műtéti anyagok feldolgozása hosszabb időt vesz igénybe). Ezután készülnek metszetek, amelyeket mikroszkóp segítségével a patológus értékel. Amennyiben rosszindulatú daganat látható a metszeteken, a legfontosabb – a kezelést alapvetően meghatározó – tulajdonságok meghatározásához további speciális (immunhisztokémiai) vizsgálatokat kell végezni. Az immunhisztokémiai vizsgálat során különböző festéseket alkalmaznak a szövetmintán azzal a céllal, hogy megállapítsák bizonyos sejtfelszíni jellemzők (pl. receptorok) jelenlétét vagy hiányát. Minden egyes jellemzőt egyesével kell megvizsgálni, ezért a lelet elkészülése hosszabb időt vehet igénybe. Ezek eredménye, a klinikai vizsgálatokkal együtt értékelve, meghatározó a további kezelést illetően.

Rosszindulatú daganat esetében az onkoteam megbeszélésen születik döntés a további kezelésről, amelyen a patológus is részt vesz. A javasolt kezelés többféle lehet, amelynek eldöntéséhez nagyban hozzájárul a patológiai lelet.  

Az emlődaganatok nagyon sokszínűek. Számos szövettani típust ismerünk, és prognózis szempontjából egy-egy szövettani típuson belül is további jelentős eltérések lehetnek az egyes esetek között. A leggyakoribb szövettani típus az ún. „nem speciális típusú – NST” emlőrák, amely az összes eset kb. 75%-a. A második leggyakoribb szövettani típus az invazív lobuláris karcinóma, amely nemcsak szöveti képében, de viselkedésében is jelentősen eltér az NST karcinómáktól.
Az invazív karcinómák ritkább típusai közül az ún. tubuláris-, kribriform- és mucinózus karcinóma jó prognózisú betegség, míg a pl. a metaplasztikus emlőrák kedvezőtlenebb prognózissal bír.

 

Minden egyes emlőrák esetében alapvetően fontos annak meghatározása, hogy a daganatsejtek tartalmaznak-e ösztrogén- és progeszteron receptorokat, valamint, hogy a sejtek felszínén ki lehet-e mutatni a HER2 növekedési faktor receptor túltermelődését. Emellett a napi gyakorlatban a daganatsejtek proliferációs (szaporodási) aktivitását is meghatározzák a Ki67 nevű fehérje kimutatásával. Ezeket az alapvetően fontos tulajdonságokat ún. immunhisztokémiai reakciók segítségével állapítjuk meg, és a reakciók eredménye alapján a daganatokat három fő kategóriába soroljuk: hormonreceptor pozitív (luminális – ezen belül megkülönböztetünk A és B típusokat a HER2 státusz és/vagy a proliferációs aktivitás mértéke alapján), HER2 pozitív és végül tripla negatív (sem hormonreceptorok, sem HER2 pozitivitás nem mutatható ki).
 

További immunhisztokémiai reakciók is szükségesek lehetnek pl. a szövettani típus eldöntésére: a leggyakoribb eldöntendő kérdés az, hogy a daganat NST karcinóma vagy invazív lobuláris karcinóma. Felmerülhet kérdésként az is, hogy a daganatrészlet, ami a biopsziás mintába került, biztosan invazív-e. Ilyen esetekben egy speciális sejttípus, az ún. mioepiteliális sejtek kimutatására alkalmas immunhisztokémiai reakciót végeznek, amelynek eredménye eldöntheti ezt a kérdést.
 

A biopsziák értékelésekor a daganat differenciáltságát (grade), esetleges (nyirok)ér invázió jelenlétét, a daganat alapállományában megfigyelhető immunsejtek mennyiségét, társuló in situ karcinóma (ld. alább) jelenlétét is leírják a leletben. A core biopsziás minták diagnózisát B kódokkal látják el, amely rosszindulatú, invazív daganatok esetében B5b. Amennyiben rosszindulatú daganat alapos gyanúja merül fel, de valamilyen oknál fogva teljes biztonsággal nem lehet felállítani a diagnózist, a kód B4 – ilyen esetekben a radiológussal együtt kell dönteni arról, hogy szükséges-e újabb biopszia. Radiológiai vizsgálattal rosszindulatúnak vélt elváltozások core biopsziás mintájából kapott B1 kódolású lelet nem elfogadható, mindenképpen szükséges a mintavétel ismétlése. A B3 kóddal ellátott leletek esetében leggyakrabban a képalkotó vizsgálatokkal észlelt elváltozás műtéti (vagy bizonyos esetekben vákuum asszisztált eszközzel történő) eltávolítása szükséges.

Az invazív emlődaganatok megelőző állapota az ún. „in situ” karcinóma, amely lehet duktális vagy lobuláris. Ezek megítélése és terápiája eltérő. A duktális in situ karcinómák egy jelentős részét a mammográfiás vizsgálatkor észlelik a gyakran társuló és a mammográfiás felvételeken jól látható jellegzetes meszesedések miatt. Önmagában az in situ duktális karcinóma is összetett betegség mind szövettani képét, mind prognózisát tekintve: ma már tudjuk, hogy nem minden eset fejlődik tovább invazív betegséggé. A lobuláris in situ karcinómák gyakran csak szövettani vizsgálattal, véletlen leletként kerülnek felfedezésre.

Az elsődleges patológiai értékelés mindig a kivizsgálás során nyert szövettani mintából történik a diagnózis felállításához. Ugyanakkor patológiai vizsgálatra sor kerül a daganat műtéti eltávolítása után is, hiszen így határozható meg még pontosabban, milyen további kezelés(ek) szükséges(ek). 

A rosszindulatú emlődaganatok műtéti ellátásához a hónalji nyirokcsomó műtét is hozzátartozik ill. hozzátartozhat. Ez a korai daganatok esetében az őrszemnyirokcsomó (vagy nyirokcsomók) eltávolítását jelenti, klinikailag a műtét előtt igazolt hónalji nyirokcsomó áttét(ek) esetén a hónalji nyirokcsomók teljes eltávolítását végzik. Ezeket a mintákat is minden esetben a patológus dolgozza fel. 

A rosszindulatú emlődaganatok műtéti mintáinak patológiai feldolgozása nagy körültekintést és sok időt igényel. A minták a részletes feldolgozást megelőzően legalább 24 óráig formalinban fixálódnak.
A sebész által megadott jelölések szerint a kimetszett emlőállomány felszíneit különböző festékekkel kell megjelölni, amelyek segítségével később a mikroszkópos vizsgálat során pontosan meg lehet állapítani a daganat és a sebészi kimetszési felszínek viszonyát. A felszínek festése után történik a szeletelés, majd a szabad szemmel látható elváltozás nagyságának és a felszínektől való távolságának mérése, és a reprezentatív minták kivágása a szeletekből. Ezek a minták kerülnek további feldolgozásra. Ez több lépésből áll: speciális automatákban a szövetminták fokozatos víztelenítése, majd paraffinba ágyazása történik. A paraffinnal átitatott szövetmintákat szakképzett asszisztensek helyezik megfelelő méretű kiöntőformákba, amelyeket folyékony paraffinnal töltenek fel. A paraffin megszilárdulása után lehet elkészíteni a 3-4 ezredmilliméter vékonyságú metszeteket, amelyekből a paraffint ki kell vonni és rehidrálni kell ahhoz, hogy a mikroszkópos vizsgálat számára alkalmas festékkel (hematoxilin-eozin) meg lehessen őket festeni. A metszést képzett szövettani asszisztensek végzik ún. mikrotomokkal, a metszetek festésében automata gépek vannak segítségükre.
 

A mikroszkópos vizsgálat során megállapítják a szövettani típust és a differenciáltságot (grade). A daganat grádusa azt mutatja, hogy mennyire várható agresszív viselkedés tőle. Ha a daganatsejtek csak kicsit különböznek a normális emlőszövettől, lassan osztódnak, akkor egy lassabb lefolyású betegséget várhatunk, ezt G1 jelöléssel látják el. Ha gyorsan osztódnak a daganatsejtek, és nagyban különböznek az emlőszövet egészséges sejtjeitől, akkor rosszabb prognózissal kell számolni, ezt a G3 jelölés mutatja. A daganatok jelentős része ugyanakkor egyik csoportba sem sorolható, mert átmeneti tulajdonságokat mutatnak, ezek a G2 csoportba tartoznak.

Ezeken kívül elvégzik a szükséges immunhisztokémiai reakciókat, amelyek segítségével be tudják sorolni a három nagy csoport valamelyikébe az adott daganatot. Megadják a mikroszkópos méretét és a sebészi kimetszési szélektől való távolságát, esetleges többgócúságot és számos egyéb, a daganatra/daganatsejtekre jellemző tulajdonságot.
Minden, amit egy adott daganatról a leletben rögzítenek, támpontot ad a betegség további kezelési tervének meghatározásához. Éppen ezért ma már elvárás, hogy standard leletek készüljenek, amelyek kötelező adattartalmát – az újabb evidenciákat figyelembe véve - rendszeresen  felülvizsgált szakmai ajánlások határozzák meg.

Bizonyos esetekben a kezelési stratégia eldöntéséhez további kiegészítő molekuláris vizsgálatra is szükség van, amelyhez a patológusok a daganat legreprezentatívabb blokkját használják, vagy küldik el a vizsgálatot végző centrumba.

Az utóbbi években alkalmazott neoadjuváns terápiák bevezetésével az onkológiai kezelést követően végzett műtétekből származó minták patológiai feldolgozására és vizsgálatára külön protokoll született. Ezekben az esetekben mind a makroszkópos, mind a mikroszkópos vizsgálat összetettebb feladat, hosszabb időt vehet (és általában vesz) igénybe.

Akár a biopsziás minta, akár a műtéti anyag  patológiai leletének elkészülte után a paraffinos blokkok és a belőlük készült metszetek archívumba kerülnek, és a jelenlegi gyakorlat szerint évtizedekig megőrizzük őket. Ma már arra is lehetőség van, hogy a metszeteket digitális (szkennelt) formában tárolják. Amennyiben a tumormintából később újabb vizsgálat elvégzése válik szükségessé, erre a megőrzött paraffinos blokkokból lehetőség van.

 

Rákmegelőző állapot

Prekancerózus, azaz rákmegelőző állapotnak nevezzük azt az állapotot, amelynek talaján kialakulhat rosszindulatú daganat. Ez azt jelenti, hogy még nincsen kialakult rákos elváltozás, van viszont egy olyan folyamat, amely során már elindult a kóros sejtek szaporodása, aminek az eredménye lehet daganatos betegség. A rákmegelőző állapot minél korábbi felismerése lehetővé teszi azt, hogy a rák kialakulását megelőzzük. 

Emlőrák esetében két rákmegelőző állapotot különböztethetünk meg.

1. Intraduktális hámproliferáció

A tejcsatornákat, azaz a lobulusokat bélelő hám sejtjeiben a daganatos elfajulás folyamata már elindult. Ekkor még az elváltozott sejtek nem törnek át a tejcsatornák sejtfalán. Ebben az esetben 1,5-10-szer nagyobb a valódi daganat kialakulásának kockázata. Az állapot tapintásos vizsgálattal általában nem azonosítható, de röntgenvizsgálattal igen.

 

2. Lobuláris intraepithelilalis neoplasia (LIN)

A lebenyekben sejtszaporulat alakul ki, melyek lazán kapcsolódnak egymáshoz. Előfordulhat, hogy több gócban, és akár mindkét oldalon kialakulnak egyidőben. Szövettani mintavétellel diagnosztizálható. Az esetek kb 25-30%-ában alakul ki belőle valódi daganat.

Amennyiben a rákmegelőző állapotok bármely típusa felfedezésre kerül, nagy valószínűséggel műtéti úton el fogják távolítani az elváltozást. Ezt követően további kezelésre nincs szükség, évenkénti kontrollként komplex emlődiagnosztika szükséges (mammográfia, ultrahang).

 

Stádiumok

Az emlőrák stádiuma az ún. TNM-osztályozás szerint kerül meghatározásra. A három betűből a T a primer tumor méretét, elhelyezkedését, környező struktúrákhoz való viszonyát adja meg. 

 

T0: nem mutatható ki daganat

Tis: In situ daganat, vagyis nem invazív

T1: a daganat mérete kisebb, mint 2 cm

T2: a daganat mérete 2 és 5 cm között van

T3: a daganat nagyobb mint 5 cm

T4: a daganat beszűri a mellkasfalat vagy a bőrt. A gyulladásos emlőrák is ebbe a csoportba sorolható.

 

Az N azt mutatja, hogy mennyire érintettek a nyirokutak és a nyirokcsomók.

N0: nincs tapintható nyirokcsomó

N1: a daganat oldalán a hónaljban 1-3 elmozdítható nyirokcsomó vagy a szegycsont mellett az ún. emlőartéria (arteria mammaria) nyirokcsomó van jelen

N2: a daganat oldalán a hónaljban 4-9 nyirokcsomó és/vagy az emlőartéria mellett nyirokcsomó van jelen

N3: 10 vagy több nyirokcsomó van az érintett oldali hónaljban, az emlőartéria láncában vagy a kulcscsont alatti és feletti területen.

 

Attól függően, hogy a daganat az emlő mely részén alakul ki, a daganatsejtek a legközelebbi nyirokutak felé fognak elindulni. A daganatsejtek terjedését a nyirokcsomók lassítják, így a daganattól indulva egymást követő sorrendben válnak érintetté. A daganathoz legközelebb lévő nyirokcsomót sentinel vagy őrszem nyirokcsomónak hívjuk. Amennyiben ez a nyirokcsomó nem érintett, akkor nagy valószínűséggel a távolabbiak sem lesznek azok.

 

Az M pedig a daganat okozta áttéteket jelöli.

M0: nincs kimutatható áttét

M1: van kimutatható áttét

 

Az emlődaganatok nem csak a nyirokutakon, hanem a véren keresztül is képesek áttétet képezni bármely szervben, leggyakrabban a csontrendszerben, a májban és/vagy a tüdőben.

Ezek alapján:

 

0.stádium: Tis - N0 - M0

I.stádium: T1 - N0 - M0

II.A stádium: T0 - N1 - M0 

                       T1 - N1 - M0

                       T2 - N0 - M0

II.B stádium: T2 - N1 - M0

                       T3 - N0 - M0

III.A stádium: T0 - N2 - M0

                        T1 - N2 - M0

                        T2 - N2 - M0

                        T3 - N1/N2 - M0

III.B stádium: T4 - N0/N1/N2 - M0

III.C stádium: bármely T - N3 - M0

IV.stádium: bármely T - bármely N - M1

 

Az eredmények között találkozhatsz az úgynevezett Nottingham Prognosztikai Index (NPI) kifejezéssel is. Ez egy olyan mutató, ami az eddigi vizsgálati eredményeidnek az összevetése alapján meghatározza a betegséged prognózisát, azaz, hogy milyenek a kilátásaid a daganat mérete, elhelyezkedése, kezelhetősége és a nyirokcsomó-érintettség alapján. A legjobb érték az, amelyik 2,0 és 2,4 között van, 5,4 feletti érték esetén nagyobb a kiújulás valószínűsége. Fontos megjegyezni, hogy ezek az indexek és számításuk statisztikán alapulnak, és figyelembe kell venni, hogy mindenkinél egyénileg eltérően is alakulhat a betegség lefolyása.

 

Onkoteam

Az emlőrák kezelése ma már nagyon sokrétű, a sebészi terápián kívül számos lehetőség áll még rendelkezésre a gyógyításhoz. A fizikális státusz, a szövettani diagnózis, a képalkotó vizsgálatok, illetve a társbetegségek felmérésének eredményeit valamint a vizsgálatokból megállapított stádiumot az ún. onkoteam értékeli. Ez egy többtagú bizottság, amelyben olyan szakemberek vannak jelen, akik a saját szakterületüket képviselik. Együtt eldöntik, milyen terápiás javaslatot tesznek: például, hogy javasolnak-e műtétet, ha igen, milyen típusút, hogy szükségesnek látják-e a műtét előtt vagy műtét után a gyógyszeres terápiát, vagy hogy ajánlanak-e kiegészítő kezelésként sugárterápiát. A bizottsági értékelő munkában részt vesz az emlődaganatok területén jártas radiológus, sebész, patológus, onkológus és sugárterápiás orvos is. Részt vehet még a munkában pszichiáter, pszichológus rehabilitációs szakember, plasztikai sebész, gyógytornász és szükség esetén más terület szakértője is. 

Legtöbbször a megbeszélésen részt vesz az érintett is. A döntést mindig a beteggel egyetértésben hozzák meg. Fontos megjegyezni, hogy bármilyen kezelés megkezdéséhez (legyen az sebészi, vagy gyógyszeres) onkoteam döntés szükséges.

Amennyiben nem veszel részt az onkoteam ülésen valamilyen okból kifolyólag, akkor az eredményről, vagyis a bizottság döntéséről egy adminisztrátor fog értesíteni, elmondja a szükséges következő lépéseket, és vele tudsz egyeztetni egy időpontot, amikor az orvosoddal megbeszélheted a döntés és a rád váró kezelés(ek) részleteit.

A javaslatot a beteg elfogadhatja, vagy el is utasíthatja.

Az, hogy a terápiás javaslat nem egy ember (a sebész, onkológus vagy sugárterapeuta) döntése, hanem egy többtagú bizottságé, ahol nem ritkán alakulnak ki viták egy-egy nehezebb döntés esetén, megfelelő garanciát nyújt arra, hogy valóban átgondolt, a legjobb várható eredmény/elszenvedett mellékhatás arányú kezelés kerüljön kiválasztásra.

Természetesen jogod van a javaslattal kapcsolatban kérdéseket feltenni, hozzászólni, sőt, amennyiben nem értesz egyet a döntéssel, kérhetsz másodvéleményt más kórházból, más kezelőorvostól.

Az onkofertilitás az a területe az orvostudománynak, amely az onkológia és a reproduktív medicina kereszteződési pontja, és amely a daganatos betegséggel küzdő nők és férfiak termékenységének megőrzésével foglalkozik. Ezek olyan beavatkozások, amelyek az ivarsejtek, a nemi szervek és/vagy az embrió konzerválását célozzák. Az emlődaganattal érintett nők számára különösen fontos lehet a termékenység kérdése.

A természetes reprodukció (vagyis fogamzóképesség) időben behatárolt a nők szempontjából, amely az életkorral összefüggően véges. A fejlődő lánymagzatnál megtalálható 6–7 millió ún. primordialis, vagyis kezdeti tüsző megszületéskor mintegy 500 000–2 millió, pubertáskorban már csak mintegy 300 000. A nő reprodukciós életszakaszában mintegy 400–500 petesejtet termel, majd a 40. életévtől a termékenységi lehetőségek jelentősen csökkennek, később a menopauzával pedig megszűnnek.

A kemoterápia és a sugárkezelés, bár életmentők lehetnek, jelentős kockázatot jelentenek a reproduktív (azaz szaporodási) képességek megőrzése szempontjából. A kemoterápia során citotoxikus gyógyszereket alkalmaznak, amelyek nem csak a daganatos, de az egészséges sejtekre is mérgező hatással lehetnek. Ezek többek között károsíthatják a petesejteket és a petefészkekben található tüszőket, ami idő előtti petefészek kimerüléshez (korai menopauzához) vezethet. A sugárterápia, különösen, ha a medence területére irányul, szintén károsíthatja a petefészkeket és a méhet, ami a termékenység elvesztéséhez vezethet.

Napjainkban már léteznek olyan lehetőségek, amelyek segítségével bizonyos esetekben a termékenység megőrizhető.

 

1. Petesejt- és embriófagyasztás

A petesejt- és embriófagyasztás a leggyakrabban alkalmazott módszerek közé tartozik a termékenység megőrzésére. A folyamat a petefészkek hormonális stimulációjával kezdődik, és általában 10-14 napig tart. A cél, hogy a kezeléssel több érett petesejtet nyerjenek.

A stimuláció során a hölgyek naponta kapnak hormoninjekciót. Ezt követően egy ultrahang-vezérelt tű segítségével leszívják a petesejteket. Ez egy ambuláns beavatkozás, amely után, egy pár órás megfigyelést követően haza lehet menni.

A leszívott petesejteket vagy azonnal, vagy megtermékenyítés után embrióként fagyasztják le egy speciális eljárással, az úgynevezett vitrifikációval a későbbi felhasználásra. A módszer lényege, hogy az embriókat fagyvédő oldatba teszik, majd közvetlenül folyékony nitrogénba merítik. Így annyira gyorsan hűlnek le, hogy a sejtekben lévő víznek nincs ideje jégkristállyá alakulni. Ezek a lefagyasztott petesejtek évekig tárolhatók károsodás nélkül, és a daganatos kezelés befejezését követően, amikor a páciens készen áll a gyermekvállalásra, felhasználhatók.

Fontos megjegyezni, hogy a hormonális stimuláció átmenetileg növelheti a hormonszinteket, ami kockázatos lehet bizonyos emlődaganatok esetében. Ezért ezen esetekben olyan gyógyszer adása mellett történik a stimulációs kezelés, mely a tüszőhormon-szint emelkedését hatékonyan gátolja, nem befolyásolva károsan a tüszők növekedését, egyben garantálva a kezelés biztonságát.

2. Petefészekszövet-fagyasztás

A petefészekszövet-fagyasztás olyan esetekben különösen ajánlott, ahol a petesejt leszívás nem lehetséges, például azért, mert a daganat stádiuma, a beteg állapota nem engedi, hogy túl sokat várjanak a kezelésekkel. Ez a kezelés olyan fiatal lányok esetében is elvégezhető, akik még nem érték el a pubertáskort a daganatos betegség diagnózisakor.

A műtét során a petefészek egy részét vagy egészét eltávolítják és lefagyasztják. Ez egy laparoszkópos műtét, amelyet általában a daganatos kezelés megkezdése előtt végeznek el. Az eltávolított petefészek szövetet kicsiny darabkákra metszik fel, majd egy speciális programozott fagyasztási eljárás segítségével konzerválják.

Amikor a hölgy készen áll a gyermekvállalásra, a szövetet visszaültetik a szervezetbe. A visszaültetés után a szövet képes újra termékeny petesejteket előállítani, ami akár természetes terhesség létrejöttében is végződhet.

Ez az egyetlen olyan módszer, amely lehetővé teszi a természetes menstruációs ciklus helyreállítását, és a spontán terhesség létrejöttét. Bizonyos esetekben a petefészek szövet visszaültetése fokozott rizikót jelent, pl.: örökletes petefészekdaganat esetén, vagy, ha daganat által érintett petefészek kerül vissza.

Magyarországon a petesejt- és embrió-mélyhűtés daganatos betegségben szenvedő nőbetegek részére közfinanszírozottan elérhető. A petefészek fagyasztást a hatályos szakmai ajánlás már engedélyezi, kivitelezése azonban még csak kísérleti engedéllyel zajlik, de ennek keretében ez is közfinanszírozott módon elérhető a Semmelweis Egyetemen.

 

3. GnRH-analógok alkalmazása

A GnRH a gonadotropin-felszabadító hormon (gonadotropin releasing hormone), amelyek segítségével olyan más hormonok, úgynevezett luteinizáló és follikulus-stimuláló hormonok szabadulnak fel az agyalapi mirigyben, amelyek alapvetően a menstruációs ciklust, az ösztrogén, a progeszteron és a tesztoszteron, azaz a nemi hormonok termelését szabályozzák A GnRH-analóg pedig nem más, mint ennek a hormonnak a mesterségesen előállított változata.

A GnRH- analóg-kezelés

A GnRH-analógok olyan szintetikus vegyületek, amelyek hasonlóak a természetes GnRH hormonhoz, de módosított szerkezetüknek köszönhetően hosszabb ideig hatnak. Kétféle GnRH-analóg létezik: agonisták és antagonisták.

●   GnRH-agonisták: Kezdetben fokozzák a gonadotropinok (LH, FSH) felszabadulását, ami rövid távon növeli a nemi hormonok szintjét. Hosszú távon azonban kimerítik a hipofízis készleteit, ami a nemi hormonok szintjének csökkenéséhez vezet. Ez a hatás reverzibilis, azaz visszafordítható, hiszen a kezelés befejeztével a hormontermelés visszatér.

●   GnRH-antagonisták: Azonnal blokkolják a GnRH-receptorokat az agyalapi mirigyben, így megakadályozzák a gonadotropinok felszabadulását és csökkentik a nemi hormonok szintjét.

A GnRH-analóg kezelés kapcsán tartós anovuláció alakul ki, vagyis olyan menstruációs ciklus, amely során a petefészkek nem termelnek petesejtet, és a menopauzára jellemző alacsony ösztrogénszint alakul ki. A kezelés jellemzően havi adagolású injekciós készítményekkel történik, melyek átmenetileg leállítják a petefészek működését, így csökkentve a kemoterápia okozta károsodásokat. A kemoterápia után a petefészek működése fokozatosan helyreáll, és a termékenység megmaradása hormonvizsgálatokkal követhető nyomon.

Az eljárás hatékonysága nem minden esetben bizonyított.

A GnRH-analóg kezelés okozhat mellékhatásokat, amelyek az alacsony nemi hormonszinttel kapcsolatosak. Ezek közé tartozhatnak:

●   Nőkben: Hőhullámok, hüvelyszárazság, csökkent libidó, csontritkulás hosszú távú kezelés esetén.

●   Férfiakban: Csökkent libidó, erekciós zavarok, hőhullámok, izomtömeg csökkenés, csontritkulás.

 

4. Ovárium transzpozíció

Az ovárium transzpozíció olyan daganatos betegségek esetén alkalmazandó eljárás, amelyek kezelése során a kismedencei területet is éri sugárkezelés (tehát emlődaganattal érintettek számára nem releváns). Az eljárás célja a petefészkek megóvása a sugárkezelés káros hatásaitól, különösen, ha a beteg a medence területére (is) kap sugárkezelést. Egy laparoszkópos műtét során a petefészkeket a medence másik részébe helyezik át, amely távolabb van a sugárkezelés célterületétől. A műtét során a sebész néhány apró metszést ejt a hasfalon, és ezeken keresztül speciális műszerekkel végzi el a petefészkek áthelyezését.

A műtétet követően a sugárkezelés elvégezhető, anélkül, hogy a petefészkek közvetlenül sérülnének. A sugárkezelés befejezése után a petefészkek visszakerülhetnek eredeti helyükre.

Fontos megjegyezni, hogy ugyan az eljárás lehetőséget biztosít a petefészkek megőrzésére a sugárterápia alatt, azonban nem védi a petefészkeket a kemoterápia káros hatásaitól, és mint minden műtét, ez is hordoz bizonyos kockázatokat, mint például a sebészi szövődmények, illetve annak a lehetősége, hogy a petefészkek nem működnek megfelelően a visszahelyezés után.

 

Mindegyik módszernek megvannak a maga előnyei és kockázatai, és a választás attól függ, hogy a beteg milyen paraméterekkel rendelkezik (kor, kórtörténet, petefészek rezerv, vagyis a petefészek megtermékenyítésre alkalmas petesejtek létrehozására való képessége, dohányzás, korábbi meddőségi kezelések, stb), valamint hogy milyen típusú kezelést kap, milyen a daganat típusa és állapota, mennyire sürgős a kezelés elindítása, valamint milyen személyes preferenciái vannak a jövőbeni gyermekvállalással kapcsolatban.

A termékenység-megőrző eljárások időzítése és a megfelelő eljárás kiválasztása kritikus fontosságú, és minden esetben alapos konzultációt igényel a kezelőorvossal és a reproduktív szakértőkkel. Az időben meghozott döntések jelentősen növelhetik a sikeres terhesség esélyét a daganatos kezelés befejezését követően. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a 40. életév betöltését követően a hatályos szakmai ajánlás alapján nőknél termékenység megőrzési kezelés nem végezhető.

Jelenleg itt vagy
Diagnózis