Alcsoportok / típusok

A szövettani lelet többek közt tartalmaz olyan információkat a rákról, hogy az elterjedt-e az emlő tejcsatornáin vagy lebenyén túl, ahol kiindult. Ezek alapján nevezik invazív (túlterjedt a csatornán vagy mirigyen) és in situ carcinomának (nem terjedt túl a fenti képleteken).

Az in situ daganatokat is el kell sebészileg távolítani, de későbbi szisztémás kezelésre ritkán van szükség, ezt egyéni szempontok alapján fontolják meg. 

Az invazív daganatok, amennyiben megoldható, sebészileg eltávolításra kerülnek. Ezt a műtétet megelőzheti és minden esetben követi egyéb gyógyszeres- vagy sugárterápia. A gyógyszeres terápia a tumor típusa szerint lehet kemoterápia, hormonterápia, vagy egyéb szisztémás terápia. Ezek lehetnek szájon át szedhető tabletták és intravénásan adott infúziók.

Az emlőrák altípusát leggyakrabban meghatározó jellemzők a tumorsejtek felszínén vagy a tumorsejtekben előforduló receptorok. 

A receptorok olyan jelfogó fehérjék, amelyekhez bizonyos molekulák kötődni tudnak. A kötődés hatására sejten belül biokémiai változások történnek, amelyek megváltoztatják a sejtet, a működését és a kommunikációját a környezetével, például növekedést, osztódást, sejthalált (apoptózis) idéznek elő.

Az alapján, hogy egyes receptorok száma megemelkedett vagy nincs is jelen, az emlőrákot alcsoportokra osztjuk. A legfontosabbak az ösztrogén (ER) – és progeszteron receptor (PgR vagy PR) valamint a HER2 receptor (human epidermalis growth faktor 2 – humán epidermális növekedési faktor 2).

Az ösztrogén (ER) és progeszteron (PR) receptorokat gyakran együtt hormon receptoroknak (HR) is nevezik. Ezek a sejtek magjában helyezkednek el, és amennyiben a tumorsejtekben megnő a mennyiségük, ezen sejtek osztódását eredményezik. Ezek a receptorok, amennyiben aktiválódnak, az adott sejt növekedését, osztódását idézik elő. Az ösztrogénreceptort az ösztrogén, a progeszteronreceptort a progeszteron aktiválja. 

Az ösztrogén és a progeszteron hormonok főként a petefészkekben termelődnek a menopauza előtt a nőknél, továbbá néhány egyéb szövet, mint a zsír- és a bőrszövet is termeli ezeket, mind a menopauza előtt és után a nőknél, mind a férfiaknál. Az ösztrogén elősegíti a női nemi jellegek kialakulását és fenntartását, és a hosszú csontok növekedését. A progeszteron a menstruációs ciklusban és a terhességben játszik szerepet.

Ha a szervezetben magas az ösztrogénszint, akkor ez a folyamat felgyorsul, ha pedig valahogy az ösztrogén elvonásra kerül, vagy a daganatsejteken lévő receptorok működése leállításra kerül, akkor a folyamat lelassul és a sejtek elpusztulnak. Ez a folyamat a kulcsa a hormonkezelésnek, amelyről bővebben a Neoadjuváns terápia és az Adjuváns terápia állomásoknál olvashatsz. 

Elmondható, hogy a receptor-pozitív daganatoknak jobb a prognózisa. Az emlőrákok 80%-ában erről a szövettani típusú daganatról beszélhetünk.

Az ösztrogén receptor meghatározása mellett meghatározásra kerül a progeszteron receptor is. Pozitivitás esetén erősebb hormonérzékenységű daganatról beszélhetünk.

Annak megállapítására, hogy az emlőrákos sejtek tartalmazzák az ösztrogén/progeszteron hormonreceptorokat, a tumorból vett mintákat speciális szövettani vizsgálatnak vetik alá. Ha a daganatsejtek ösztrogénreceptorokat tartalmaznak, a rákot ösztrogénreceptor pozitívnak (ER-pozitív), ösztrogénérzékenynek nevezik. Hasonlóképpen, ha a daganatsejtek progeszteronreceptorokat tartalmaznak, a rákot progeszteronreceptor pozitívnak (PR vagy PgR pozitív) nevezik. Az ösztrogén- és/vagy progeszteronreceptorokat tartalmazó emlődaganatokat néha hormonreceptor-pozitívnak (HR-pozitív) nevezik. A legtöbb ER-pozitív emlőrák egyben PR-pozitív is. Amennyiben ezen receptorok nem kimutathatóak, az emlőrákot ösztrogénreceptor negatívnak, progeszteronreceptor negatívnak, vagy ha egyik sincs jelen hormonreceptor negatívnak nevezik. 

Az emlőrákok 80-85%-a hormonreceptor pozitív. 

Másik fontos faktor a HER2 receptor (human epidermalis growth faktor 2 – humán epidermális növekedési faktor 2) jelenléte, és jelenlétének mennyisége. 

A HER2 receptor egy fehérje, amely a sejtek felszínén, a sejteket körülvevő membránban található meg. A test egészséges sejtein is előfordul, de egyes tumorsejtek felszínén a számuk akár 40-100-szorosa is lehet a normálisnak. 

Ha a daganatos sejtek felszínén jelentősen elszaporodnak, az ezeknek a sejteknek a gyors osztódásához vezet. Minél több receptor képződik a daganatos sejtek felszínén, annál agresszívebb tumorral van dolgunk. Speciális szövettani vizsgálat során nézi meg a patológus ezen receptorok mennyiségét, és, amennyiben elér egy bizonyos szintet, HER2 pozitívnak nevezhetjük az emlőrákot. 

Ez a szövettani típus az emlőrákok kb 15%-ának áll a hátterében. Gyógyszeres kezeléssel lehet a receptorok működését blokkolni, így a daganatos sejtek osztódása lassítható vagy blokkolható.

A fenti receptorok/biológiai jellemzők alapján 4 nagy altípusa van az emlőrákoknak, melyek kezelési terv kialakítása során fontos szempontot jelentenek. 

Ez a leggyakrabban előforduló emlőrák, az összes emlőrák közel 70%-a ebbe a típusba tartozik. Általánosságban elmondható, hogy az ilyen típusú emlőrákok jól reagálnak kezelésre, kevésbé agresszívek. Előfordulhat, hogy több évvel a korai emlőrák kezelése után kiújul a betegség. Hormonterápiával jól kezelhetőek. 

Közepesen agresszív típus, mind anti-HER2 kezelést, mind hormonterápiát lehet alkalmazni kezelésként. Ez a típus adja az emlőrákok hozzávetőlegesen 10-12%-át.

Agresszívebb típus, ugyanakkor az anti-HER2 terápiára jól reagál. 4-5%-ban találkozunk ezzel a típussal.

Elnevezésre onnan ered, hogy mind a hormonreceptorok mind a HER2 receptor negatív a vizsgálatok során. Ez azt jelenti, hogy ezek a daganatok nem érzékenyek a hormonterápiára vagy a célzott terápiákra, amelyek általában a hormonreceptorok vagy a HER2 fehérje aktivitására céloznak.

Az emlőrákok 10-15%-a ehhez a csoporthoz tartozik. Agresszívabb típus, ennél az alcsoportnál gyakrabban újul ki a betegség. Többségében 40 éves kor előtt alakul ki, és a BRCA-mutáció esetében gyakrabban találkozhatunk vele mint egyéb más emlőrák altípussal. Mivel sem az ösztrogénreceptor, sem a HER2 receptor nem kimutatható a tumorsejteken, azokat a terápiákat, amelyek ezeket célozzák, nem tudjuk alkalmazni, így kezelésének alapja a kemoterápia és az immunterápia.

Minden esetben terápiás lehetőség a sebészi eltávolítás, korai stádiumban elsősorban, valamint a sugárterápia is előnnyel járhat, függetlenül attól, hogy melyik fenti alcsoportba tartozik az emlőrák.

Minden eset egyedi, és a terápia személyre szabottan kerül kiválasztásra a daganat stádiumától, terjedésétől, és a beteg általános egészségi állapotától függően.