Neoadjuváns kezelés

A kezelés során elpusztul az összes éppen osztódó sejt, azonban a kezelés utáni időszakban az egészséges sejtek az eredeti, normális mennyiségre szaporodnak, míg a daganatsejtekből kevesebb lesz, és számuk lassabban emelkedik a kiindulási értékhez képest. Kemoterápia csak a daganat szövettani típusának tisztázását követően, szakbizottsági döntésnek megfelelően adható, hiszen minden kezelést szerv- és szövetspecifikusan választanak ki az orvosok. A kezelési tervet az onkológus állítja fel, ez mindig az adott esettől és a kezelések hatékonyságától függ. A kemoterápiát minden alkalommal a páciensre dozírozzák (adagolják) testfelszín vagy speciális logaritmus alapján.

Bizonyos esetekben az emlőműtétet megelőzően kemoterápiás kezelésre van szükség. Ennek eldöntésére minden esetben onkoteam döntés szükséges. A kemoterápia adásának szükségessége több tényezőtől függ. Alapvetően meghatározza a daganat típusa, hogy milyen felszíni receptorok vannak a daganatos sejtek felszínén, melyik alcsoportba tartozik. Vannak olyan alcsoportok, (HER2 pozitív, tripla negatív) ahol az esetek legnagyobb részében a kezelés valamelyik szakaszán kemoterápiás kezelésre van szükség. A kemoterápia alkalmazásának szükségessége továbbá függ a daganat stádiumától, vagyis a daganat méretétől, és az esetlegesen érintett nyirokcsomók számától. Például nagyobb méretű elsődleges daganat esetén a kevésbé „agresszív” daganat típus esetén is szükség lehet kemoterápiás kezelésre.

A kemoterápiáról nagyon sok rosszat hallani, azonban vannak bizonyos esetek, amikor életet menthet. Ma már nem mindenki számára adják, csak abban az esetben, ha tényleg szükséges, és megfelelő előny várható az alkalmazásától, így nem kell attól tartani, hogy több rosszat okoz, mint hasznot. Bizonytalan esetben ugyanis egyre több döntést támogató vizsgálatot lehet igénybe venni, amely biztosabbá teheti a döntésünket. Erről részletesebben a Kivizsgálás állomásnál olvashatsz, ‘Az emlőtumorok genetikai vizsgálata’ című részben.

Hogyan zajlik a kemoterápiás kezelés?

Mellékhatások

A kemoterápiák esetén is, mint ahogy a legtöbb gyógyszeres kezelés esetében, a leggyakoribb kérdés a mellékhatások jelentkezése. Sajnos minden kezelés, aminek hatása van, az mellékhatásokkal is jár. A mellékhatások jelentkezése és erőssége mindenkinél más és más. Van, akinél egészen enyhék, szinte „meg sem érzi” a kezelések hatásait, más esetben viszont előfordulhat, hogy akár 4-5 napig egy erős gyengeség, rosszullét, ágyban fekvés jelentkezik. A különböző kemoterápiák mellékhatásai szerteágazóak lehetnek, mindig érdeklődni kell a kezelő onkológusnál, hogy pontosan milyen kemoterápiás kezelésre, vagy kombinációra lesz szükség és annak az adott készítménynek, vagy készítményeknek milyen mellékhatásai lehetnek.

1. Általánosságban a leggyakoribb (és talán legismertebb) mellékhatás a hányinger, hányás. A különböző kemoterápiás kezeléseknek eltérő az ún. „hányingerkeltő képességük”. Az emlődaganatoknál gyakran alkalmaznak magas hányingerkeltő képességű kezeléseket, ezért mindig különös figyelmet kell fordítani ennek megelőzésére és kezelésére. Gyakran a kezelés előkészítéseként szerepel egy vagy akár több hányingercsillapító, de a kezelést követően otthonra biztosan ír fel a kezelőorvos ilyen gyógyszert. Ha mégsem, akkor kérdezz rá bátran! A hányinger általában nem okoz súlyosabb problémát, viszont nagyon kellemetlen tud lenni, ezért mindenképp csillapítani kell. Súlyos esetben az étvágytalanság, hányinger miatti nem megfelelő táplálékbevitel mellett, akár fenyegető kiszáradás is előfordulhat. Ilyen esetben mindenképp orvoshoz kell fordulni! Mindemellett a hasmenés és a székrekedés is gyakori panasz.

2. Vannak készítmények, melyek alkalmazása a bőr, a haj és a köröm állapotát is érintik, mint a haj elvesztése, vagy a körmök elszíneződése, gombásodása. Nagyon gyakori – de nem minden kemoterápiás kezelésnél jelentkező – mellékhatás a hajhullás. Bár a kemoterápiás kezelések mellett talán nem ez a leggyakoribb, a legtöbb női páciens számára ez a mellékhatás a leginkább félelmetes, illetve megterhelő. Sajnos az emlődaganatok kezelésénél alkalmazott kemoterápiás gyógyszerek a legtöbb esetben hajhullást okoznak. Megelőzésére kevés mód van, és azok sem járnak mindig sikerrel. Létezik egy fej-hűtő eljárás, amellyel kb. 40-50%-ban lehet megelőzni a teljes haj elvesztését, azonban néha sajnos ez azt jelenti, hogy a haj foltokban marad meg, így esztétikailag nem vezet megfelelő eredményhez. Magyarországon több kórházban elérhető erre a célra hűtő-sapka, azonban korlátozott számban, ezért érdemes még a kezelések megkezdése előtt érdeklődni a kezelőorvostól. A másik megoldás a paróka, vagy valamilyen egyéb „fejfedő” alkalmazása. Lehetséges parókát receptre felírni, amelyet onkológus szakorvos tehet meg. Ez valamennyi támogatást nyújt a paróka árából, azonban sajnos nem 100%-osan. Bizonyos parókák esetén sajnos nincs lehetőség támogatásra. Van, aki nem szereti a parókát, számára különböző, erre a célra szánt speciális kendők érhetők el, illetve van aki semmit nem visel a kezelések alkalmával. Fontos átgondolni, hogy melyik megoldás a leginkább szimpatikus a fentiek közül.

3. Ritkább, de annál fontosabb mellékhatás a fehérvérsejtszám csökkenése. A kezelések során kisebb-nagyobb mértékben csökkenhetnek a fehérvérsejtek, ezért a kezelőorvos általában egy kontroll vérképet ír elő, ami történhet a kórházban, vagy a legközelebbi szakrendelőben, beutaló alapján. Mindegy, hogy hol történik a vizsgálat, a lényeg, hogy az eredményt 24 órán belül orvos (akár háziorvos, vagy onkológus) lássa, véleményezze. Ha a fehérvérsejtszám egy kritikus érték alá csökken, akkor fehérvérsejt-növelő injekció(k)ra lehet szükség. Ettől nem kell megijedni, „automata” fecskendőket alkalmaznak, vagyis úgy állították össze, hogy bárki saját maga be tudja adni az injekciót a bőre alá. Mindez azért fontos, mert az alacsony fehérvérsejtszámnak súlyos, akár életveszélyes következménye is lehet, ugyanis ilyenkor fogékonyabb a szervezet a különböző fertőzésekre. Illetve egy ilyen fertőzés a csökkent védekezőképesség miatt súlyos, akár életveszélyes is lehet. Szerencsére ez ma már ritkán fordul elő a megfelelő injekciók alkalmazásával.

Ezeken felül az egyes kezeléseknek lehetnek „speciális” arra az adott készítményre jellemző mellékhatásaik, mint pl. kéz-láb szárazság, vagy ízületi - végtag fájdalom, idegbántalmak, nyálkahártya-gyulladás, szájszárazság. Szívizomkárosodás a kardiotoxikus készítmények esetében várható, így szívultrahang vizsgálattal figyelemmel kísérik a szív pumpafunkcióját, hiszen csak adott határérték felett adhatóak ezek a készítmények. Máj- és vesefunkciós eltérések abból adódhatnak, hogy a kemoterápiás hatóanyagok vagy a májon vagy a vesén keresztül választódnak ki.

Mindezekre fel lehet készülni, és szinte minden esetben - megelőző gyógyszer vagy vitamin/étrendkiegészítő alkalmazásával - meg lehet előzni, vagy enyhíteni lehet ezeket a mellékhatásokat. Ezeket a készítményeket a kezelőorvosod írhatja fel számodra.

Nagyon fontos, hogy a kemoterápia alatt is megfelelően tápláld a szervezetedet, vigyél be megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyagokat (például megfelelő mennyiségű fehérjét, szükség esetén pl. vasat, esetleg D-vitamint). Erről részletesebben a dietetikusnál érdeklődhetsz.

Hormonterápia

A hormonérzékeny, vagyis ösztrogén és/vagy progeszteron receptor pozitív daganatok esetén minden esetben ún. endokrin terápiára, vagyis hormonterápiára van szükség. A nevével ellentétben ez nem szó szerinti hormonterápiát jelent, mint inkább hormongátló, vagy hormonellenes terápiát. A cél ugyanis az, hogy az ilyen típusú daganatok esetén gátolják a szervezet hormontermelését, vagy főként az „ösztrogén-szerű” hormonok hatását. Ha ezt nem teszik meg, akkor nagyobb eséllyel újulhat ki a későbbiekben a daganat.

A hormonterápiákat legtöbbször műtétet, vagy kemoterápiát követően alkalmazzák, de ritkábban műtét előtt is alkalmazható. A hormonterápia általában lassan fejti ki a hatását, ezért hosszú ideig kell alkalmazni - leggyakrabban 5 évig, de előfordulhat, hogy a kezelőorvos hosszabb ideig rendeli el a kezelés szükségességét, a daganat kiújulási rizikója alapján. 

Többféle hormongátló kezelés létezik, két nagy csoportot különböztethetünk meg.

A két csoport legfőbb különbsége, hogy az előbbit injekció formájában lehet alkalmazni, utóbbit pedig tablettás kezelés formájában. Az, hogy a kezelőorvos melyiket rendeli el, több dologtól függ. 

A GnRh-analógok az agyalapi mirigy egy hormonjához hasonlítanak. Alkalmazásuk injekció formájában történik havonta, vagy háromhavonta. 

A GnRH-analógok olyan szintetikus vegyületek, amelyek hasonlóak a természetes GnRH hormonhoz, de módosított szerkezetüknek köszönhetően hosszabb ideig hatnak. Kétféle GnRH-analóg létezik: agonisták és antagonisták.

• GnRH-agonisták: Kezdetben fokozzák a gonadotropinok (LH, FSH) felszabadulását, ami rövid távon növeli a nemi hormonok szintjét. Hosszú távon azonban kimerítik a hipofízis készleteit, ami a nemi hormonok szintjének csökkenéséhez vezet. Ez a hatás reverzibilis, azaz visszafordítható, hiszen a kezelés befejeztével a hormontermelés visszatér.
• GnRH-antagonisták: Azonnal blokkolják a GnRH-receptorokat az agyalapi mirigyben, így megakadályozzák a gonadotropinok felszabadulását és csökkentik a nemi hormonok szintjét.

Általában ezt a kezelést szükséges kiegészíteni valamilyen tablettás, hormonhatás-gátló kezeléssel. Ezzel a két móddal érhető el az, hogy a szervezet ösztrogén szintje a lehető legalacsonyabb legyen, ezáltal, ha a szervezetben véletlenül egy hormonérzékeny daganatos sejt megjelenik, akkor az egyből elpusztuljon, mielőtt az emlőben vagy esetleg távoli szervben kiújulást vagy távoli áttétet okozna. 

A tablettás kezelésnek is több fajtája van. Van, amelyik eltérő módon hat, és van, amelyikek hasonló módon hatnak, viszont eltérő mellékhatásokkal rendelkeznek. A kezelőorvos tehát ezek alapján választja ki a számodra leginkább megfelelő hormongátló injekciót, tablettás kezelést, vagy kombinációs kezelést. A kezelési döntés nem 100%-ban végleges, ha bármi probléma merül fel a folyamat közben, a terápiás terv módosítható, vagy felállítható helyette másik.

Fontos, hogy annak a hormonterápiának van hatása, amelyet beszedsz! 

Ezért mindenképp beszélnünk kell a hormonterápiák lehetséges mellékhatásairól. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb olyan tünet-panasz, ami hormon-megvonás során előfordulhat, az a hormonkezelések során is jelentkezhet. Találkozhatsz hőhullámokkal, hangulati ingadozásokkal. Ezek a kezelés elején erősebbek, majd később lecsendesednek, vagy egy elviselhető szintre állnak be. 

Nagyon ritkán előfordulhat, hogy szinte a klinikai depresszió kritériumait kimerítő hangulati romlás jelentkezik. Ha a depresszió gyanúja felmerül, sürgősen beszélni kell a kezelőorvossal! 

Ezen kívül, mivel az ösztrogénnek vízvisszatartó hatása van, így a megvonásával bőr- valamint mindenféle nyálkahártya-szárazság fordulhat elő (szem, száj, végbél…). Ezen területek hidratálása szükséges, alkalmazható műkönny, szájöblögető, illetve krémek, kenőcsök. 

A hosszabb távú hormonkezelés során gyakran jelentkezhet ízületi fájdalom, ízületi merevség. Ez szintén a folyadékok mennyiségének csökkenésével van összefüggésben. Érdemes gyógytornát végezni, amely javíthatja az ízületek mozgástartományát, illetve csökkentheti a fájdalmat. 

Szerencsére nem túl gyakori, nehezen megfogható mellékhatás a krónikus fáradtság. Erre nincs gyógyszer, azonban a rendszeresen végzett testmozgás növeli az aktivitási szintet, így jótékony hatása lehet a fáradékonysággal szemben. 

Ritkán előfordulhat a kezelés mellett hajhullás, ami sosem olyan mértékű mint pl. egy kemoterápiás kezelés alkalmával. Ezen kívül számos apróbb, különböző tünet jelentkezhet a kezelés során, minden esetben érdemes tájékoztatni a kezelőorvost, illetve rákérdezni, hogy az észlelt tünet az összefüggésben állhat-e a hormonkezeléssel. 

Ha bármelyik mellékhatás elviselhetetlen, vagy súlyos formában jelentkezik, fontos, hogy mielőtt teljesen abbahagynád a kezelést, beszélj a kezelőorvosoddal, mivel könnyen elképzelhető, hogy létezik egy számodra sokkal jobban tolerálható, másik terápiás változat.