Adjuváns kezelés

A kezelés során elpusztul az összes éppen osztódó sejt, azonban a kezelés utáni időszakban az egészséges sejtek az eredeti, normális mennyiségre szaporodnak, míg a daganatsejtekből kevesebb lesz, és számuk lassabban emelkedik a kiindulási értékhez képest.

Kemoterápia csak a daganat szövettani típusának tisztázását követően, szakbizottsági döntésnek megfelelően adható, hiszen minden kezelést szerv- és szövetspecifikusan választanak ki az orvosok. A kezelési tervet az onkológus állítja fel, ez mindig az adott esettől és a kezelések hatékonyságától függ. A kemoterápiát minden alkalommal a páciensre dozírozzák (adagolják) testfelszín vagy speciális logaritmus alapján.

Bizonyos esetekben az emlő műtétet követően kemoterápiás kezelésre van szükség. Ennek eldöntésére minden esetben onkoteam döntés szükséges. 

A kemoterápia adásának szükségessége több tényezőtől függ. Alapvetően meghatározza a daganat típusa, hogy milyen felszíni receptorok vannak a daganatos sejtek felszínén, melyik alcsoportba tartozik. 

Vannak olyan alcsoportok, (HER2 pozitív, tripla negatív) ahol az esetek legnagyobb részében a kezelés valamelyik szakaszán kemoterápiás kezelésre van szükség. A kemoterápia alkalmazásának szükségessége továbbá függ a daganat stádiumától, vagyis a daganat méretétől, és az esetlegesen érintett nyirokcsomók számától. Például nagyobb méretű elsődleges daganat esetén a kevésbé „agresszív” daganat típus esetén is szükség lehet kemoterápiás kezelésre.

A kemoterápiáról nagyon sok rosszat hallani, azonban vannak bizonyos esetek, amikor életet menthet. Ma már nem mindenki számára adják, csak abban az esetben, ha tényleg szükséges, és megfelelő előny várható az alkalmazásától, így nem kell attól tartani, hogy több rosszat okoz, mint hasznot. Bizonytalan esetben ugyanis egyre több döntést támogató vizsgálatot lehet igénybe venni, amely biztosabbá teheti a döntésünket. Erről részletesebben a Kivizsgálás állomásnál olvashatsz, ‘Az emlőtumorok genetikai vizsgálata’ című részben.

Hogyan zajlik a kemoterápiás kezelés?

Tulajdonképpen egy infúziót kell elképzelni, amelynek beadása egy branülön (vénás kanülön) keresztül történik. Az infúzió nem fájdalmas, semmilyen rossz érzést nem okoz, esetleg lehet egy furcsa érzésed azon a területen, ahol a branült behelyezték, ahogy a szervezetbe kerül a folyadék. 

Nagyon ritkán bizonyos kemoterápia fajták esetén előfordulhat allergiás reakció, de ennek elkerülése érdekében a kezelőorvos egy „előkészítést” ír ki, amely különböző gyógyszereket pl. szteroidot, illetve allergia-ellenes gyógyszert tartalmaz. Ez segít megelőzni az esetleges allergiás reakciók jelentkezését. A kezelést követően általában nem jelentkezik azonnal rosszullét, így a hazamenetel problémamentes, akár egyedül is lehetséges. Első alkalommal azért érdemes valakit megérni, hogy kísérjen haza, mivel bizonyos készítmények álmosító, bódító hatással bírhatnak, így pl. az autóvezetés problémás lehet. 

Abban az esetben, ha nem volt semmi probléma, legközelebb már egyedül is lehet érkezni.

Mellékhatások

A kemoterápiák esetén is, mint ahogy a legtöbb gyógyszeres kezelés esetében, a leggyakoribb kérdés a mellékhatások jelentkezése. 

Sajnos minden kezelés, aminek hatása van, az mellékhatásokkal is jár. A mellékhatások jelentkezése és erőssége mindenkinél más és más. 

Van, akinél egészen enyhék, szinte „meg sem érzi” a kezelések hatásait, más esetben viszont előfordulhat, hogy akár 4-5 napig egy erős gyengeség, rosszullét, ágyban fekvés jelentkezik. A különböző kemoterápiák mellékhatásai szerteágazóak lehetnek, mindig érdeklődni kell a kezelő onkológusnál, hogy pontosan milyen kemoterápiás kezelésre, vagy kombinációra lesz szükség és annak az adott készítménynek, vagy készítményeknek milyen mellékhatásai lehetnek.

1. Általánosságban a leggyakoribb (és talán legismertebb) mellékhatás a hányinger, hányás. A különböző kemoterápiás kezeléseknek eltérő az ún. „hányingerkeltő képességük”. Az emlődaganatoknál gyakran alkalmaznak magas hányingerkeltő képességű kezeléseket, ezért mindig különös figyelmet kell fordítani ennek megelőzésére és kezelésére. Gyakran a kezelés előkészítéseként szerepel egy vagy akár több hányingercsillapító, de a kezelést követően otthonra biztosan ír fel a kezelőorvos ilyen gyógyszert. Ha mégsem, akkor kérdezz rá bátran! A hányinger általában nem okoz súlyosabb problémát, viszont nagyon kellemetlen tud lenni, ezért mindenképp csillapítani kell. Súlyos esetben az étvágytalanság, hányinger miatti nem megfelelő táplálékbevitel mellett, akár fenyegető kiszáradás is előfordulhat. Ilyen esetben mindenképp orvoshoz kell fordulni! Mindemellett a hasmenés és a székrekedés is gyakori panasz.

2. Vannak készítmények, melyek alkalmazása a bőr, a haj és a köröm állapotát is érintik, mint a haj elvesztése, vagy a körmök elszíneződése, gombásodása. Nagyon gyakori – de nem minden kemoterápiás kezelésnél jelentkező – mellékhatás a hajhullás. Bár a kemoterápiás kezelések mellett talán nem ez a leggyakoribb, a legtöbb női páciens számára ez a mellékhatás a leginkább félelmetes, illetve megterhelő. Sajnos az emlődaganatok kezelésénél alkalmazott kemoterápiás gyógyszerek a legtöbb esetben hajhullást okoznak. Megelőzésére kevés mód van, és azok sem járnak mindig sikerrel. Létezik egy fej-hűtő eljárás, amellyel kb. 40-50%-ban lehet megelőzni a teljes haj elvesztését, azonban néha sajnos ez azt jelenti, hogy a haj foltokban marad meg, így esztétikailag nem vezet megfelelő eredményhez. Magyarországon több kórházban elérhető erre a célra hűtő-sapka, azonban korlátozott számban, ezért érdemes még a kezelések megkezdése előtt érdeklődni a kezelőorvostól. A másik megoldás a paróka, vagy valamilyen egyéb „fejfedő” alkalmazása. Lehetséges parókát receptre felírni, amelyet onkológus szakorvos tehet meg. Ez valamennyi támogatást nyújt a paróka árából, azonban sajnos nem 100%-osan. Bizonyos parókák esetén sajnos nincs lehetőség támogatásra. Van, aki nem szereti a parókát, számára különböző, erre a célra szánt speciális kendők érhetők el, illetve van aki semmit nem visel a kezelések alkalmával. Fontos átgondolni, hogy melyik megoldás a leginkább szimpatikus a fentiek közül.

3. Ritkább, de annál fontosabb mellékhatás a fehérvérsejtszám csökkenése. A kezelések során kisebb-nagyobb mértékben csökkenhetnek a fehérvérsejtek, ezért a kezelőorvos általában egy kontroll vérképet ír elő, ami történhet a kórházban, vagy a legközelebbi szakrendelőben, beutaló alapján. Mindegy, hogy hol történik a vizsgálat, a lényeg, hogy az eredményt 24 órán belül orvos (akár háziorvos, vagy onkológus) lássa, véleményezze. Ha a fehérvérsejtszám egy kritikus érték alá csökken, akkor fehérvérsejt-növelő injekció(k)ra lehet szükség. Ettől nem kell megijedni, „automata” fecskendőket alkalmaznak, vagyis úgy állították össze, hogy bárki saját maga be tudja adni az injekciót a bőre alá. Mindez azért fontos, mert az alacsony fehérvérsejtszámnak súlyos, akár életveszélyes következménye is lehet, ugyanis ilyenkor fogékonyabb a szervezet a különböző fertőzésekre. Illetve egy ilyen fertőzés a csökkent védekezőképesség miatt súlyos, akár életveszélyes is lehet. Szerencsére ez ma már ritkán fordul elő a megfelelő injekciók alkalmazásával.

Ezeken felül az egyes kezeléseknek lehetnek „speciális” arra az adott készítményre jellemző mellékhatásaik, mint pl. kéz-láb szárazság, vagy ízületi - végtag fájdalom, idegbántalmak, nyálkahártya-gyulladás, szájszárazság. Szívizomkárosodás a kardiotoxikus készítmények esetében várható, így szívultrahang vizsgálattal figyelemmel kísérik a szív pumpafunkcióját, hiszen csak adott határérték felett adhatóak ezek a készítmények. Máj- és vesefunkciós eltérések abból adódhatnak, hogy a kemoterápiás hatóanyagok vagy a májon vagy a vesén keresztül választódnak ki.

Mindezekre fel lehet készülni, és szinte minden esetben - megelőző gyógyszer vagy vitamin/étrendkiegészítő alkalmazásával - meg lehet előzni, vagy enyhíteni lehet ezeket a mellékhatásokat. Ezeket a készítményeket a kezelőorvosod írhatja fel számodra.

Nagyon fontos, hogy a kemoterápia alatt is megfelelően tápláld a szervezetedet, vigyél be megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyagokat (például megfelelő mennyiségű fehérjét, szükség esetén pl. vasat, esetleg D-vitamint). Erről részletesebben a dietetikusnál érdeklődhetsz.

Hormonterápia

A hormonérzékeny, vagyis ösztrogén és/vagy progeszteron receptor pozitív daganatok esetén minden esetben ún. endokrin terápiára, vagyis hormonterápiára van szükség. A nevével ellentétben ez nem szó szerinti hormonterápiát jelent, mint inkább hormongátló, vagy hormonellenes terápiát. A cél ugyanis az, hogy az ilyen típusú daganatok esetén gátolják a szervezet hormontermelését, vagy főként az „ösztrogén-szerű” hormonok hatását. Ha ezt nem teszik meg, akkor nagyobb eséllyel újulhat ki a későbbiekben a daganat.

A hormonterápiákat legtöbbször műtétet vagy kemoterápiát követően alkalmazzák, de ritkábban műtét előtt is alkalmazható. A hormonterápia általában lassan fejti ki a hatását, ezért hosszú ideig kell alkalmazni - leggyakrabban 5 évig, de előfordulhat, hogy a kezelőorvos hosszabb ideig rendeli el a kezelés szükségességét, a daganat kiújulási rizikója alapján.

Többféle hormongátló kezelés létezik, két nagy csoportot különböztethetünk meg. 

A két csoport legfőbb különbsége, hogy az előbbit injekció formájában lehet alkalmazni, utóbbit pedig tablettás kezelés formájában. Az, hogy a kezelőorvos melyiket rendeli el, több dologtól függ. 

A GnRh-analógok az agyalapi mirigy egy hormonjához hasonlítanak. Alkalmazásuk injekció formájában történik havonta, vagy háromhavonta. 

A GnRH-analógok olyan szintetikus vegyületek, amelyek hasonlóak a természetes GnRH hormonhoz, de módosított szerkezetüknek köszönhetően hosszabb ideig hatnak. Kétféle GnRH-analóg létezik: agonisták és antagonisták.

• GnRH-agonisták: Kezdetben fokozzák a gonadotropinok (LH, FSH) felszabadulását, ami rövid távon növeli a nemi hormonok szintjét. Hosszú távon azonban kimerítik a hipofízis készleteit, ami a nemi hormonok szintjének csökkenéséhez vezet. Ez a hatás reverzibilis, azaz visszafordítható, hiszen a kezelés befejeztével a hormontermelés visszatér.
• GnRH-antagonisták: Azonnal blokkolják a GnRH-receptorokat az agyalapi mirigyben, így megakadályozzák a gonadotropinok felszabadulását és csökkentik a nemi hormonok szintjét.

Általában ezt a kezelést szükséges kiegészíteni valamilyen tablettás, hormonhatás-gátló kezeléssel. Ezzel a két móddal érhető el az, hogy a szervezet ösztrogén szintje a lehető legalacsonyabb legyen, ezáltal, ha a szervezetben véletlenül egy hormonérzékeny daganatos sejt megjelenik, akkor az egyből elpusztuljon, mielőtt az emlőben vagy esetleg távoli szervben kiújulást vagy távoli áttétet okozna. 

A tablettás kezelésnek is több fajtája van. Van, amelyik eltérő módon hat, és van, amelyikek hasonló módon hatnak, viszont eltérő mellékhatásokkal rendelkeznek. A kezelőorvos tehát ezek alapján választja ki a számodra leginkább megfelelő hormongátló injekciót, tablettás kezelést, vagy kombinációs kezelést. A kezelési döntés nem 100%-ban végleges, ha bármi probléma merül fel a folyamat közben, a terápiás terv módosítható, vagy felállítható helyette másik.

Fontos, hogy annak a hormonterápiának van hatása, amelyet beszedsz! 

Ezért mindenképp beszélnünk kell a hormonterápiák lehetséges mellékhatásairól. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb olyan tünet-panasz, ami hormon-megvonás során, vagyis a menopauza során előfordulhat, az a hormonkezelések során is jelentkezhet. Találkozhatsz hőhullámokkal, hangulati ingadozásokkal. Ezek a kezelés elején erősebbek, majd később lecsendesednek, vagy egy elviselhető szintre állnak be. 

Nagyon ritkán előfordulhat, hogy szinte a klinikai depresszió kritériumait kimerítő hangulati romlás jelentkezik. Ha a depresszió gyanúja felmerül, sürgősen beszélni kell a kezelőorvossal! 

Ezen kívül, mivel az ösztrogénnek vízvisszatartó hatása van, így a megvonásával bőr- valamint mindenféle nyálkahártya-szárazság fordulhat elő (szem, száj, végbél…). Ezen területek hidratálása szükséges, alkalmazható műkönny, szájöblögető, illetve krémek, kenőcsök. 

A hosszabb távú hormonkezelés során gyakran jelentkezhet ízületi fájdalom, ízületi merevség. Ez szintén a folyadékok mennyiségének csökkenésével van összefüggésben. Érdemes gyógytornát végezni, amely javíthatja az ízületek mozgástartományát, illetve csökkentheti a fájdalmat. 

Szerencsére nem túl gyakori, nehezen megfogható mellékhatás a krónikus fáradtság. Erre nincs gyógyszer, azonban a rendszeresen végzett testmozgás növeli az aktivitási szintet, így jótékony hatása lehet a fáradékonysággal szemben. 

Ritkán előfordulhat a kezelés mellett hajhullás, ami sosem olyan mértékű mint pl. egy kemoterápiás kezelés alkalmával. Ezen kívül számos apróbb, különböző tünet jelentkezhet a kezelés során, minden esetben érdemes tájékoztatni a kezelőorvost, illetve rákérdezni, hogy az észlelt tünet az összefüggésben állhat-e a hormon kezeléssel. 

Ha bármelyik mellékhatás elviselhetetlen, vagy súlyos formában jelentkezik, fontos, hogy mielőtt teljesen abbahagynád a kezelést, beszélj a kezelőorvosoddal, mivel könnyen elképzelhető, hogy létezik egy számodra sokkal jobban tolerálható, másik terápiás változat.

Anti-HER2 terápia

HER2 pozitív emlődaganat esetén ún. HER2-gátlásra van szükség, hiszen ez egy nagyon erős terápiás célpont, amelynek segítségével célzottan pusztíthatjuk el a HER2 pozitív daganatos sejteket.

Többféle HER2-gátló szer is létezik a jelenlegi onkológiai fegyvertárban, melyek mind különböző indikációval (javallattal, ajánlással) rendelkeznek. A legrégebbi HER2 ellenes készítmény egy olyan antitest, tehát olyan biológiai kezelés (nem kemoterápia), amely kötődik a HER2 sejtfelszíni receptorokhoz, így megakadályozva a receptor által működtetett jelátviteli utat, tehát a sejtosztódást. Azon felül, hogy a jelátviteli út aktivációját megakadályozza, a receptorokhoz kötődve aktiválhatja az antitest-dependenssejt-közvetített citotoxicitást, tehát a saját immunrendszer figyelmét hívja fel a daganatos sejtek elpusztítására, valamint a HER2 receptorok lelökődését is elősegíti a sejtek felszínéről. 

Fenti hatásait azonban nem csak a daganatos, hanem a normál sejtek felszínén is kifejti. Ennek köszönhetőek mellékhatásai is, melyek szerteágazóak lehetnek. Azonban fontos kiemelni, hogy ezeknek gyakorisága és súlyossága egyénenként változhat. 

Előfordulhat hányinger, hányás, rossz közérzet, izomfájdalom, hasmenés, láz, vagy hőemelkedés, nyálkahártya szárazság, perifériás idegbántalmak, ízületi fájdalom, ritkán vérkép eltérések, melyek általános, a legtöbb onkológiai szerhez kapcsolható mellékhatásokként említhetőek, azonban ritkábban szoktak jelentkezni. Specifikusabb mellékhatása a szívre gyakorolt toxicitás lehet, amely miatt a kezelés megkezdésekor szükséges egy felmérő szívultrahang vizsgálat, melyet bizonyos időközönként panaszmentes esetben is meg kell ismételni (3-6 havonta). 

Hányinger-csillapító gyógyszer a fentiek miatt feltétlenül legyen elérhető közelségben, valamint, ha hasmenés szokott jelentkezni a kezeléseket követően, akkor hasfogó alkalmazása is javasolt. 

A vérkép ellenőrzése legalább a kezelések előtt szükséges, ha súlyos eltérést sejtenek, akkor kontroll vérkép is szükséges lehet két kezelés között, melyet fontos, hogy 24 órán belül lásson orvos. Hangsúlyozni kell, hogy szerencsére a legtöbb esetben ez a kezelés igen jól tolerálható, és minimális mellékhatással jár. Létezik vénásan infúzióban adható formában, valamint bőr alá beadható injekcióként is alkalmazható.

Létezik egy másik hatóanyag is, amelyet az előbbivel igen gyakran (mind korai emlődaganatban, mind áttétes betegségnél) együtt alkalmaznak. Ez utóbbi az előzőhöz képest a HER2 receptor egy másik részére kötődik, így önmagában ugyanolyan, azonban együtt erősebb gátlást hoznak létre. 

Mivel hatásmechanizmusuk is nagyban megegyező, így mellékhatásaik is hasonlóak. Előfordulhat hányinger, hányás, emiatt ajánlott hányingercsillapító, melyet a kezelőorvos tud felírni. Székrekedést okozhat, ekkor vény nélkül kapható székletlazítók, vagy hashajtók használhatóak, ugyanakkor hasmenés is előfordulhat. A szőrzet, haj ritkulását okozhatják, azonban nem olyan mértékben, mint a kemoterápiáknál előfordulhat, valamint a perifériás idegek bántalmát is elő tudja idézni, melyre megelőzésként B-vitamin és aminosav-pótlás ajánlható. Fáradtság, rossz közérzet is előfordulhat, ezek ritkábban előforduló mellékhatások. A szívre gyakorolt hatás követésére az ismétlődő szívultrahang vizsgálat megfelelő. Mindkét gyógyszer adható intravénás infúzióként, vagy bőr alá adható injekcióként (mely utóbbi korlátozott elérhetőségű egyelőre).

PARP-gátló kezelés

A PARP-gátlók célzott molekuláris onkológiai gyógyszerek. Ez azt jelenti, hogy nem általánosan hatnak minden osztódó sejtre, mint a kemoterápiás szerek (hiszen ezek hatnak a daganatos és a nem daganatos sejtekre is), hanem célzottan a daganatsejtekre.

A PARP jelentése: poli ADP-ribóz polimeráz, de ezzel az elnevezésével nem igen fogsz találkozni.

A PARP-enzimek olyan fehérjék, amelyek segítenek a sejtosztódás során létrejött DNS-károsodások kijavításában. A PARP-gátlókat olyan daganatok kezelésében vezették be először, ahol egyébként is már genetikailag létezett egy hiba a javítómechanizmusban (BRCA-mutációk). Ha BRCA mutáció esetén hiba van a DNS javítómechanizmusban, akkor nagyobb eséllyel keletkezhetnek hibásan működő sejtek, amelyek esetén az a jó, ha ez a sejt elhal. De ez a hibás sejt nem mindig tud elhalni, ha mégis, a szervezet egyéb javító mechanizmusai “javítgatják”. Így alakulhatnak ki a BRCA hordozókban nagyobb eséllyel ezekből az “életben maradt” sejtekből rosszindulatú daganatok.

A BRCA1 és BRCA2 gének hasonló funkciójú javítófehérjéket kódolnak, mint a PARP, és azok az emberek, akiknél BRCA-mutáció áll fenn, hajlamosabbak bizonyos daganatfajták kialakulására, ezek az emlőrák, petefészekrák, petevezető- vagy primer hashártya eredetű rákok, prosztatarák, hasnyálmirigyrák. A daganatsejtek, melyekben DNS-mutáció van, eleve nehezebben képesek a sejtosztódás során kialakuló hibákat kijavítani, így ha a PARP-enzimeket is blokkolják, a DNS feltöredezik, és a daganatos sejt elpusztul.

A BRCA1 és 2 mutáció lehet veleszületett vagy szerzett, az utóbbi csak a tumorban van jelen.

A veleszületett BRCA-mutáció öröklődhet, ez vérvétellel kimutatható, a vizsgálatot molekuláris genetikai laboratóriumokban végzik, az onkológus javaslatára. A szerzett mutáció, amely a tumorszövetben alakul ki a későbbiekben, a műtét során vett szövetmintából mutatható ki, ezt onkológiai centrumok patológiai laboratóriumaiban tudják kimutatni.

Mindkét vizsgálat indokolt esetben az egészségbiztosítás keretében ingyenes - bár van magánfinanszírozott formában is - és a későbbi kezelés meghatározása miatt jelentős információ. 

Amennyiben a családban előfordult bármilyen ágon emlő- vagy petefészekrák, aránylag fiatal korban, mindenképpen érdemes megkérni ezt a vizsgálatot, sőt, a gyermekeidre is gondolj, hiszen ők is örökölhetik. Az egyenesági hozzátartozók és a testvérek szűrését is a molekuláris genetikai laboratóriumok NEAK-finanszírozás keretében elvégzik.

Ezen biológiai kezelések szigorú feltételekhez kötöttek (alább részletezzük), és a kezeléshez az engedély egyedi méltányossági kérelem benyújtását követően kapható meg. Ezeket az adminisztratív lépéseket (a mintából végzett tumorgenetikai vizsgálat, az egyedi méltányossági kérelem összeállítása) a kezelőorvos végzi el, az alábbi tájékoztató segítség lehet abban, hogy mely esetekben jön szóba az ilyen irányú kezelés.

Az engedélyezési „csomagot” az onkológusod állítja össze, és Neked is alá kell írni. Az engedélyt 3, majd 6 hónapos ciklusokra adják meg. A gyógyszerár-támogatási kérelmen mindig szerepeljen a telefonszámod és az e-mail címed. A kérelemről a NEAK ügyfélszolgálat telefonon ad tájékoztatást (kedd és csütörtök 9-15 óra között, a 06-1-298-2438-as telefonszámon).

A PARP-gátlókkal végzett kezelés elindításának is vannak ellenjavallatai, erről kezelőorvosod tájékoztat, pl. ha a megelőző kemoterápiás kezelési sorozat nehezen uralható csontvelő-elégtelenséget okozott.

A PARP-gátlókkal végzett kezelések általában jól tolerálhatóak, a leggyakoribb előforduló mellékhatások a csontvelő visszafogott működésére vezethetők vissza (elsősorban vérszegénység, illetve a fehérvérsejtszám csökkenése), mely fertőzésekre hajlamosíthat, illetve a betegek egy részénél emésztési panaszok, hányinger, hasmenés, fáradtság, étvágytalanság jelentkezhetnek. Mellékhatások észlelése esetén konzultálj a kezelőorvossal a teendőkről!

Fontos kényelmi szempont, hogy a kezelés szájon át történik, és nem szükséges infúziós kezelésekre a kórházba járni. A kezelés alatt rendszeres vérképvizsgálatot fognak végezni (eleinte havonta) a mellékhatások észlelésére. Szükség esetén a kezelőorvos az előírt gyógyszer mennyiségének csökkentését írhatja elő. A kezelés folyamatosan adható, amíg a tumort gátolja, ennek igazolására állapotodat háromhavonta CT vizsgálatokkal ellenőrzik. A PARP-gátlókkal végzett kezelés időtartama változó, emlődaganatok esetén műtétet követően 1 évig lehet alkalmazni, áttétes esetben pedig addig, amíg hatékonynak bizonyul, vagyis csökken az áttétek mérete, vagy legalábbis nem növekszik. Jelenleg is folynak kutatások, klinikai vizsgálatok, amelyekben PARP-gátlókat vizsgálnak önmagukban vagy más gyógyszerekkel együtt adva.

A PARP-gátló kezelések nem csak a betegségmentes túlélés növekedésében hatékonyak, de bizonyítottan és jelentősen növelik a betegek teljes túlélését is.

Immunterápia

Az onkológiai immunterápia, vagy immunellenőrzőpont-gátló kezelés az utóbbi évtized egyik legnagyobb, Nobel-díjjal jutalmazott tudományos áttörése volt: azon a felismerésen alapul, hogy a daganatok képesek termelni olyan fehérjéket, amelyek segítségével elbújhatnak az immunrendszer elől, ill. gátolják a különböző immunsejtek működését, így a szervezetünk nem pusztítja el őket (normál esetben a naponta keletkező daganatsejteket az immunrendszerünk felismeri és semlegesíti). A kezelés célja ezen fehérjék gátlása, ezáltal az immunrendszer daganat ellen való fordítása.

Manapság ez egy igen felkapott téma. Az emlődaganatok esetén egyelőre még keresi a helyét a terápiás palettán, csak bizonyos alcsoport(ok) esetén alkalmazható, szigorú feltételek mellett. 

Fontos leszögezni, hogy az immunterápia nem egyenlő az immunerősítéssel! 

Sokan sajnos összetévesztik, és téves információkra alapozva szeretnék az immunterápiát felvenni. Az első immunterápiát 2011-ben engedélyezték melanóma kezelésére. Ezt követte a további immunterápiák megjelenése, valamint a további daganattípusokban való alkalmazhatósága. 

Többféle immunterápiás készítmény létezik, mindegyik hatásmechanizmusa hasonló elven alapszik. 

Hatásuk lényege, hogy a szervezet immunsejtjei találkoznak a daganatos sejtekkel, amelyeket képesek elpusztítani. Azonban amikor a daganat növekedni kezd, képes olyan markereket a sejtjei felszínére helyezni, amelyek segítégével azok kibújhatnak az immunsejtek pusztító hatása alól. 

Ezek a markerek egyébként a normál sejtek felszínén is megtalálhatók, pont azért, hogy az immunrendszer sejtjei ne pusztítsák el a saját, egészséges sejtjeinket. Amikor azonban a daganat növekszik, egyre jobban képes kilépni az immunrendszer ellenőrzése alól, vagyis képes gátolni az immunsejtek működését. Ez az a pont, ahol az immunterápiák segítségével beavatkozhatunk. 

A legtöbb ilyen készítményt ún. immunellenőrzőpont-gátlóknak nevezzük. Segítségükkel ugyanis az immunellenőrző pontokon tudják gátolni a daganatos sejtek által kialakult immungátlást, így a gátlás gátlásával egy aktiválás következik be, vagyis a szervezet saját immunsejtjei aktívabbak lesznek, és képesek lesznek elpusztítani a daganatos sejteket. Az immunsejtek alapvetően ún. antigéneket ismernek fel, amelyek alapján képesek elkülöníteni az elpusztítandó sejteket a saját sejtjeinktől. 

Az emlődaganatok kezelése során a legtöbb esetben az immunterápiákat kemoterápiával kell kombinálni a megfelelő hatás elérése érdekében. Ez pedig azért van, mert a kemoterápiák képesek a daganatos sejtek felszínéről ún. tumor-antigéneket felszabadítani, amelyeket aztán az immunterápia segítségével feljogosított immunsejtek képesek lesznek felismerni, majd elpusztítani.

Emlődaganatok esetén egyelőre főként a tripla negatív alcsoportban alkalmazható immunterápia. Ennek többek között az az oka, hogy ez a leginkább „immunogén” emlődaganat típus, illetve ez osztódik általában a leggyorsabban, sok-sok tumorantigén felszabadulása mellett. Jelenleg a nemzetközi trendek a korai emlődaganatok esetén a neoadjuváns kezelés részeként javasolják az immunterápia alkalmazását, áttétes esetben pedig első vonalban. Mindkét esetben az immunterápiás kezeléshez kemoterápiás kombináció szükséges.

Mivel az immunterápiás készítmények is daganatellenes gyógyszerek, lehetnek mellékhatásaik. Alapvetően általában jól tolerálhatók, azonban önmagában az immunterápiáknak is lehetnek mellékhatásaik, valamint számolni kell a kombinációs kemoterápiás kezelés mellékhatásaival is.

Az immunterápiás gyógyszerek mellékhatásai a hatásmechanizmusukon alapszanak. Ahogy az elején említettük, a daganatos sejtek mellett a szervezet saját sejtjeinek a felszínén is megtalálhatók olyan markerek, amelyek az immunsejtek működését gátolják. Ezáltal immunterápia alkalmazása esetén ez a gátlás is megszűnhet, vagyis a szervezet immunsejtjei a saját sejtjeink ellen is felléphetnek. Ez azt jelenti, hogy különböző autoimmun betegségek alakulhatnak ki az immunterápiás kezelések mellékhatásaként. Ezek általában enyhék, illetve jól kezelhetők, azonban sokszor nehéz felismerni, tünetszegények és ezáltal súlyossá válhatnak. 

Gyakran fordul elő pajzsmirigy elégtelenség, ami a legtöbb esetben gyógyszeresen jól kezelhető. Ez a legtöbbször tünetmentes, ezért immunterápiás kezelés alatt rendszeresen ellenőrizni kell a pajzsmirigy hormon szinteket. Ezen kívül dermatitis, bőrgyulladás, a bőrön piros kiütések jelentkezhetnek. Ez a legtöbb esetben enyhe, és különböző speciális vagy szteroid tartalmú krémmel jól kezelhető, néha azonban súlyos lehet, ami teljes testre kiterjedő feszes, vörös bőrelváltozással jár, és kórházi bentfekvést, intravénás szteroid kezelést igényel. Ez szerencsére ritkán jelentkezik, de ha mégis, akkor azonnal orvoshoz kell fordulni. 

A következő mellékhatás csoport a gyomor-bélrendszerrel kapcsolatos. Ezen területnek is kialakulhat autoimmun gyulladása. Ezek közül leggyakrabban a vastagbélgyulladással (colitis-szel) kell számolnunk, amely hasmenés, hasi görcsök formájában jelentkezhet. Enyhe esetben elegendő diétás megszorítások betartása (pl. banán, rizsnyák, főtt burgonya, stb. fogyasztása), illetve enyhe hasfogó szedése. Súlyosabb esetben a kiszáradás veszélye állhat fenn, amely bizonyos esetben kórházi befekvést igényel, infúzió, illetve szteroidok alkalmazásával. Általában enyhe tünetek esetén nem szükséges a kezelés felfüggesztése, súlyosabb esetben azonban akár a terápia végleges leállítására is szükség lehet. Immunterápia okozta colitis esetén hosszabb távú megoldás lehet bizonyos autoimmun vastagbél gyulladás esetén bevált gyógyszerek alkalmazása, ilyen esetben az onkológusnak mindig konzultálnia kell gasztroenterológussal, hogy mi legyen a következő lépés. Az immunmediált colitis biztos diagnózisa sajnos csak vastagbéltükrözéssel és mintavétellel állítható fel, így bizonyos esetekben elkerülhetetlen ez a vizsgálat. 

Ritkán a máj gyulladását (hepatitis) is okozhatják ezek a kezelések, ezért a májenzimek szintjét rendszeresen ellenőrizni kell a kezelések során vérvétellel. 

Relatív súlyos, de nagyon ritka mellékhatás a pneumonitis, ami a tüdő szövetének gyulladását jelenti. Ez nem egyenlő a klasszikus tüdőgyulladással. Sajnos nem specifikus tünetekkel jelentkezik, igen enyhe, száraz köhögés, nehézlégzés tapasztalható, illetve csökkent oxigénfelvevő-képesség. A kontroll CT vetheti fel a pneumonitis jelenlétét, ebben az esetben tüdőgyógyászati véleményezés szükséges. Szájon át szedhető, vagy intravénás szteroidokkal kezelhető. 

További ritkább mellékhatás az agyalapi mirigy, vagy hipofízis gyulladása. Ez a legtöbbször nagyon tünetszegény, csak súlyosabb esetben okoz panaszokat. Az igazolásához koponya-MR szükséges, kezelése minden esetben kórházi bentfekvést igényel. 

Tünetek közé tartozik az általános gyengeség, végtaggyengeség (nem bírja el a lába, összecsuklik a páciens), illetve fejfájás, erős hányinger, esetleg aluszékonyság.

A leírtakból is látszik, hogy bár az immunterápiák segítségével új korszak nyílt az onkológiában, ezáltal még nagyobb hatékonysággal lehet kezelni bizonyos daganatokat, köztük az emlődaganatokat is, ezek korántsem veszélytelenek. Így, ha bármilyen furcsaságot, vagy szokatlant észlelsz a kezelésed során, mindenképp jelezd a kezelőorvosodnak, aki megítéli, hogy kell-e tovább vizsgálni az adott tünetet, és ha igen, akkor milyen további vizsgálatra van szükség.